Kevés olyan ország van Európában, amelynek egyik-másik templomában ne a pécsi orgonaépítők hangszere csendülne fel. A most húszéves társaság harminc embernek ad munkát. Évről-évre fejlődtek, hosszú időre terveznek.
Szorgos hangyaként dolgozó asztalosok és orgonaépítők, a fa és a ragasztóanyagok édes illatának elegye, a pontosságra való törekvés minden apró mozdulata, a kézzel fogható tradíció. Szinte mellbe vágja a Pécsi Orgonaépítő Manufaktúra üzemcsarnokába betérő laikust az a semmihez sem fogható miliő, ami a társaság napi működését jellemzi.
– Harmincan dolgoznak a műhelyben, a terem közepén éppen a portugáliai Aveiro város katedrálisának hangszere készül. Csak eddig már több ezer munkaóránkba került, jövő nyárra leszünk készen vele – mutat a több emelet magasságú favázas, ma még építés alatt lévő hangszerkezdeményre Gábor Tamás, a manufaktúra egyik vezetője, aki vállalta, körbekalauzol bennünket a gyárban.
Azért ő kapta a szerepet, mert a tulajdonosok – a Budavári-testvérek és Végh Antal a temérdek feladat miatt – vagy éppen külföldön vannak, vagy a cég ügyeit intézik folyamatosan. Alig győzik a megrendeléseket ugyanis, hiszen a pécsi szó szépen cseng minden országban a kontinensen, ha orgonákról van szó.
– Az orgonaépítés itt zajlik, de a munkák felvétele utazásokkal jár. Európa legkülönbözőbb pontjain vesszük fel a megrendeléseket nap mint nap. Meg lehet nézni a naptárunkat. Nagyobb megrendeléseket már 2013-ra sem vállalunk, s a 2014-es évre is gyűlnek a feladatok – mutat egy hatalmas tacepaóra Gábor Tamás.
A Budavári-testvérek és Végh Antal éppen húsz esztendővel ezelőtt alapította meg a nagy pécsi orgonaépítési hagyományokra alapozva a manufaktúrát azt követően, hogy külföldön tökélyre csiszolták szakmai tudásukat. Gyorsan komoly hírnévre tettek szert Európa-szerte, s ma már a legnagyobb munkákat is rájuk bízták; elég csak a Művészetek Palotájának hangszerére vagy Nyugat-Európa templomorgonáira gondolni.
A manufaktúra egyébként jelenleg gőzerővel dolgozik a budapesti Mátyás-templom orgonájának teljes felújításán is, már csak a sípok felújítása és a hangolás van hátra.
– Teljesen lebontottuk az orgonát, ízekre szedtük, s a felújított alkatrészekből újra összeraktuk. Lassan négy éve dolgozunk rajta – mondja a vezető.
A társaság a jövőt illetően is nagy reményeket dédelget, ugyanis a válság sem rendítette meg a pécsi orgonaépítőket, sőt még további fejlődésre is van kilátás.
– Annyit vettünk észre, hogy a nyugat-európaiak is kezdenek alkudozni az árakról, de részünkről panaszra nincs ok, gyakorlatilag válogatnunk kell, hogy mit vállalhatunk el a következő időszakban – mondja Gábor.
A hatékonyságot tekintve a határokat feszegeti mindenesetre a cég, amit az is mutat, hogy negyedórás beszélgetésünk alatt többen is Gábor Tamás véleményét, segítségét kérték. Minden pécsinek érdemes tudnia, hogy a keleti városrészben, az Iparsziget utcában egy maroknyi dolgos csapat épít, csiszol, fúr és farag nap mint nap, hogy a nagy munkák végeztével messze földre vigye a város jó hírét.
