Rossz a gyerek és nem hallgat ránk? Lehet, hogy a nevelési módszerünk nem megfelelő! Családja válogatja, hogy a szülő milyen módszert választ, ám van néhány olyan eljárás, amire esküsznek a pszichológusok és a pedagógusok. Az egyik ilyen a pozitív fegyelmezés, melyet most pécsi pszichológussal mutatunk be.
Pozitív fegyelmezésen nem azt kell értenünk, hogy semmilyen negatív része nincs a nevelésnek. Nem azt jelenti, hogy ha rossz a gyermek, akkor nem nincsenek a viselkedésének negatív következményei. Goldmann-né Fehér Hajnalka, pécsi gyermekpszichológus beavat, hogy a hatékony fegyelmezés felismeri, hogy a gyermek mit miért érez és megváltoztatja ezeket a hiedelmeket, inkább, mint hogy pusztán megkísérelje megváltoztatni a viselkedést. Hozzáteszi, hogy azért pozitív a fegyelmezés ennél a módszernél, mert a tiszteleten és a szeretetet alapul, a kicsi motivációk szerint cselekszik és dönt, vagyis a pozitív célok hajtják elsősorban.
Mit is jelent ez pontosan?
Három legfontosabb része van a pozitív nevelésnek, ez a motiváció, következetesség és a szeretet. Az első és legfontosabb, hogy legyenek a gyermeknek határai, és ha azokat a határokat a gyermek átlépi, akkor legyenek következményei.
– Muszáj, hogy egy szabályrendszert felállítson a család a gyerekkel szemben, ami egy elfogadható, az életkorának és a képességeinek megfelelő rendszer legyen. Fontos, hogy ezek a határok állandóak legyenek, és következetesen elvárják a szülők – mondja a pécsi pszichológus. Hozzáteszi, rendkívül lényeges, hogy a szülő példát mutasson a kicsiknek cselekedeteivel is, ne csak verbálisan közvetítse a követendő példát.
A jutalom a motiváció
A gyerek nem azért ér el változást a viselkedésében mert jutalmat vagy büntetést kap bizonyos cselekedetei után, hanem mert valahova tartozni akar, ez pedig a család. És ha a család egy szeretetteljes, következetes közösség, akkor a gyereknek esze ágában sem lesz ettől a mintától eltérni, vagy ha mégis, akkor vissza fog találni. Tehát az elsődleges motiváció a családhoz tartozás lesz a pici számára – ha mindent jól csinálunk. A további motivációkat, a gyerekre szabva kell meghatároznunk, nem a saját szülői igényeink alapján felállítanunk.
Léteznek belső és külső motivációs tényezők. Egy szülőnek feladata, hogy a belső motivációt felkeltse a gyerekben úgy, hogy érzelmileg fontossá tesz bizonyos értékeket és viselkedés módokat – ezt csakis példamutatással és következetességgel érhetjük el. Belső motiváció például az, hogy azért nem hazudik a pici, mert nem érzi helyénvalónak. Külső motiváció pedig például a számítógépezés vagy a barátokkal való időtöltés.
Ha a poronty nagyon rossz fát tesz a tűzre, akkor a pozitív fegyelmezés szerint a szülő elsősorban elmondja, hogy milyen érzéseket vált ki másokból az amit tett, milyen következményei lesznek, és mit kellett volna tennie. A legjobb ha felméri, hogy rosszul döntött, és jobb lett volna vállalni a nehézségeket, minthogy viselni a következményeket. Például ha úgy dönt, hogy nem tanul a témazáróra, akkor viselnie kell a következményeket, adott esetben hogy rossz jegyet kap, és sem a társai sem a szülei nem nézik ezt jó szemmel. Így rá fog jönni, hogy sokkal kifizetődőbb ha tanul, amit környezete értékelni fog.
Miért működik?
A kicsi azért fog helyesen cselekedni, mert értékes részének érzi magát a családban, és rá fog jönni, hogy ha jó döntéseket hoz és helyesen cselekszik – a szakember szerint, – például elkészíti a leckét, akkor játszhat a kedvenc társasjátékával vagy átmehet a szomszéd barátjához délutánra.
Persze a pici személyisége és temperamentuma felülírhatja az általunk kiválasztott nevelési módszert. Így mindenkinek meg kell találnia a saját gyerekére legjobban alkalmazható szisztémát – ami valljuk be őszintén egyáltalán nem könnyű feladat.
[note note_color=”#f58766″]
Ha mélyebben szeretnénk beleásni magunkat a pozitív fegyelmezésbe, akkor olvassuk el Jane Nelsen – Pozitív fegyelmezés című könyvét, mely talán a legárnyaltabb képet nyújtja erről a módszerről.[/note]
