Bár alapvetően nem tudós alkat, matematika-fizika szakos tanár végzettséget szerzett a főiskolán. A tánc és a táncház irányába egy, vagy inkább több nő hatására kanyarodott el, majd 1988-ban megalapította Tanac Néptáncegyüttest, melynek ma elnöke, művészeti vezetője és koreográfusa Szávai József. Jubileumot táncolnak.
– Reáltárgyakból van tanári diplomája, mégis művészettel foglalkozik. Mikor kanyarodott el a tánc irányába?
– Matematika-fizika szakon tanultam már a gimnáziumban is, de nem voltam soha az a tudós fajta. Omegát hallgattam, hosszú hajam volt, otthagytam az iskolát. Kézilabdáztam is. Edzések után láttam, hogy táncolnak a tornateremben a lányok, ez már érdekelt. Volt egy barátnőm, ő vitt el táncházba, ami óriási élmény volt. Aztán fél évvel később Vidákovics Antal elhívott a Baranya Tánegyüttesbe, amelyhez a katonaság után csatlakoztam is.
– És ha esetleg nem lett volna az a lány?
– Hát, nem egy lányról van szó. Mert egy elvitt a táncházba, egy másik Erdélybe, egy harmadik pedig Bulgáriába. Ha ezek a nők nem mutatják meg nekem ezt a világot, akkor lehet, hogy nem táncolok ilyen jól.
– Már évtizedek óta táncol. Meg lehet ezt unni?
– Is-is, van egy unalmas része. A bemelegítés, az énektanulások, a technikák, a lépésgyakorlások a koreográfiához, tehát a rutinszerű rész, de ez más területekre éppígy igaz. Viszont vannak új szituációk, amelyeket új módon lehet csinálni, vannak új helyszínek, jönnek új emberek. De a csúcs az egészben, amiért nem lehet megunni, hogy rengeteg helyen lépünk fel.
– Az életrajza szerint idén tölti a hatvanat, ám korántsem látszik annyinak. Mi a titok?
– Nem hatvannak látszom? Biztos, hogy a tánc miatt van. Minden próbán mozgok és persze fiatalok között vagyok. Úgy vélem, aki táncol, tovább marad fiatal.
– A táncházmozgalom most a reneszánszát éli, divat lett megint táncházba járni?
– Nem, hiszen annyi mindent lehet már csinálni. Volt ennek egy hatalmas felfutása annak idején, nagy lendülettel indult el ez a mozgalom. Aztán a rendszerváltás után változott a helyzet, már nem volt olyan különleges. A kétezres évektől elkezdett stagnálni, az emberek elfoglaltabbak lettek, és ma már nem is olyan önfeledtek, mint annak idején. De mindig lesznek olyanok, akik szeretik.
– A néptánc már nem annyira élő dolog, mint száz-kétszáz éve volt. Miben rejlik mégis a Tanac töretlen népszerűsége?
– Ez egyfajta vissza a természethez állapot, ez okozza a varázsát. Sokféleképpen fogalmazhatunk, lehet egy időutazás, lehet egy olyan fajta szórakozás, amit mindig mindenki igényel. Az embereknek szüksége van a mozgásra, zenére, kikapcsolódásra. A népszerűsége is abból ered, hogy az igény örök. A Tanacnál a kisebbség élni akarása is benne van.
– Gyűjtött táncokat, népdalokat, népszokásokat. Van kedvence?
– Kiemelni nem tudok egyet sem ezek közül, de az volt a legnagyobb élmény, amikor Pécs környéki falvakban találtunk olyan horvát táncokat, dalokat, amik addig nem voltak ismertek. A gyűjtések során az a legféltettebb, ami új, ugyanis ez rettenetesen ritka.
– Mennyire állja meg a helyét az a mondás, hogy mindenki úgy táncol, ahogy mások fütyülnek?
– A jó táncos úgy táncol, ahogy a zenész zenél. Én ezt így tudom mondani.
[frame]A Tanac Néptáncegyüttes, mely 1988 októberében Szávai József és Sárosácz Mihály kezdeményezésére alakult a Pécs környéki horvát falvak fiataljaiból, idén ünnepli fennállásnak 25. évfordulóját. Ebből az alkalomból Tanac25! elnevezéssel jubileumi műsorral készülnek november 23-én a Pécsi Nemzeti Színházban. Az elmúlt negyed évszázad során 750 fellépésen vettek részt, 300 táncházat tartottak, melyeken kétszáz táncos és zenész járt; 30 díjat, valamint elismerést zsebeltek be. [/frame]
