Kitartással, szorgalommal, áldozatos munkával nagy sikereket lehet elérni. Láttunk már rá elegendő példát. A Sztráda 92 Kft. egy újabb sikersztori, hogyan vált két céltudatos férfi kis vállalkozása egy óriási pécsi építőipari céggé. Bilits Ferenc és Juhász Árpád gyümölcsöző társulását olyan pécsi csodák dicsérik, mint a felújított Tettye tér vagy a most átadott Jókai tér.
– Hogyan indult a cég?
– Bilits Ferenc: Ahogy a név is mutatja, 1992 szeptemberében alakultunk, Árpi ötlete nyomán, családi vállalkozásként. Ekkor még mindketten állami vállalatoknál dolgoztunk középvezetőként, a Sztráda csak mellékjövedelem-forrásként szolgált számunkra a fix bér mellett. Én 1995-ben jöttem el a munkahelyemről, és innentől már csak a Sztrádával foglalkoztam.
– Juhász Árpád: Számomra 1996 volt a váltás éve, egy sokak által irigyelt, jól fizető pozíciót hagytam ott az új cég kedvéért, azért, hogy a magam ura lehessek. Ebben az évben fogalmaztuk meg közös céljainkat, váltunk ötven-ötven százalékban tulajdonosokká, szavaztuk meg egymásnak a bizalmat.
– Milyenek voltak a kezdeti évek?
– J.Á.: Az első években csak fuvarozásban gondolkodtunk. Akkor kezdtük el építőipari tevékenységünket, mikor én csatlakoztam, nekem ez a szakterületem. Eleinte kezdetleges módszerekkel, gyenge felszereltséggel dolgoztunk. A rá következő tíz évben nagyon tudatosan, megfontoltan csak annyit vettünk el a profitból, amennyi a család megélhetéséhez szükséges volt, a többit szigorúan visszaforgattuk a Sztrádába. Ezekben az időkben leginkább az eszközfelszereltségre költöttük a pénzt. De nem álltunk meg: folyamatosan építettük a kapcsolatokat, növeltük a forgalmat, a létszámot. 1996-ban megvásároltuk a saját telephely kialakítására alkalmas területet.
– Hová jutott a Sztráda 92 idénre?
– B.F.: Fő profilunk mellett belföldi közúti árufuvarozással és gépkocsi-javítással is foglalkozunk. Nyolc sikeres pályázaton vagyunk túl, melyből hét gépbeszerzési volt. Közel ötven saját gépünk van és egy gyönyörű, modern telephelyünk, ami pályázati támogatással épült fel. Elmondhatjuk, hogy stabil gazdasági hátterünk van, fontos nálunk az „addig nyújtózkodj, ameddig a takaród ér” elve. Az átlagos árbevételünk évente egymilliárd forint körül mozog.
– Mitől vált ilyen sikeressé a cég? Mi a titok nyitja?
– B.F.: Egyszerűen el kell tudni képzelni, hogy mit akarunk, mi a célunk. Ha nem tűzünk ki magunk elé célokat, nyilván nincs mit elérni. Ez a lényeg. Jó minőségű munka csak jó szakmai irányítással és háttérrel, valamint megfelelő eszközparkkal biztosítható. Minden téren a stabilitásra törekszünk. Ha van hitelünk, az mindig csak annyi, amennyit könnyűszerrel ki lehet fizetni bármikor, a legrosszabb körülmények között is. De ha nincsenek minőségi szakemberek a cégnél, nehéz a fejlődés.
– J.Á.: A létező legfontosabb szó a cégnél a bizalom. Bizalom kettőnk között és az összes kolléga iránt, bizalom a kollégák között. Fontos, hogy úgy érezze mindenki, jó a társaság tagjának lenni, jó itt dolgozni. Ha felveszünk egy dolgozót, a legfontosabb, hogy megismerjük mint embert: milyen a családi háttere, mivel szeret foglalkozni, a szakmai tapasztalat csak másodlagos. Egy társaságnál ha egy tagnak is megfordul a fejében, hogy megvezesse a másikat, ott már idő kérdése, hogy mikor esik szét a csapat.
– Hány fővel dolgozik a cég?
– B.F.: Annak idején egy gépkocsivezetővel indult a Sztráda, ma már az állomány 60-65 fő. A korábbi jó kollégák, remek szakemberek csatlakoztak elsőként, ez megalapozta a minőségi tudást. Nagyon nehéz feladat jó munkatársakat szerezni, és még nehezebb megtartani őket.
A későbbi állományfejlesztés egy nagyon tudatos folyamat volt a részünkről. Az évek során arra törekedtünk, hogy bárhogyan is alakuljanak a cég gazdasági ügyei, létszámleépítés sohase történhessen meg. Sajnos holtidőszakban, munka híján volt, hogy kényszerszabadságra kellett küldeni munkatársakat, de ennél rosszabb döntést szerencsére nem kellett meghoznunk.
– Csak Pécsen dolgoznak?
– J.Á.: Döntően a régióban vállalunk munkákat, a dél-dunántúli három megyében, ennél messzebbre ritkán megyünk. Nekünk és a dolgozóinknak is jó így, hiszen egyfelől költségtakarékos, másfelől mindenki hazaérhet estére a munkából a családhoz kényelmesen, nem kell sok száz kilométert megtenni.
– Melyik munkájukra a legbüszkébbek?
– B.F.: Munkáink közül a 2010-es Európa Kulturális Fővárosa évben történt fejlesztéseket emelnénk ki. Ekkor szépült meg a kezünk alatt a Tettye tér, a Diana tér, a Rókus sétány, a Kórház tér. Most pedig egyértelműen a Jókai teret emelnénk ki, ami nagyon jól sikerült.
