Száznál is több első világháborús tárgy, rengeteg képeslap és több tucat relikvia gyűlt össze a Zsolnay Kulturális Negyedben. Az első világégésből ránk maradt tárgyakat ősszel egy rendhagyó kiállításon mutatják be Pécsen. A tárlat egyéni sorsokon keresztül, a helyi közösség emlékezetére támaszkodva szeretné ábrázolni a világháborút. Íme, egy kis ízelítő a legérdekesebb tárgyakból!
Traj Ferenc – fénykép a nagypapáról
[quote]
Pécsi illetőségű anyai nagyapám eredetileg harangöntő mester volt, valószínűleg önkéntesként vonult be katonának az I. világháború idején. A kiállításra egy róla készült egyenruhás fényképet ajánlottam fel. Nagyapám, Helmich Nándor története azért érdekes, mert az első világháborút kirobbantó szarajevói merénylet éjszakáján, a Ferenc Ferdinánd meggyilkolása előtti napon a laktanya kapujában leszúrta őt egy szerb szabadságharcos. A fényképet és a nagypapa holmiját egy katonatársa hozta haza, ebben a csomagban találtuk meg a fotót, amit a nagymamám egész életében nagy becsben tartott.[/quote]
Bocz Jenő – a nagypapa ezüst cigarettatárcája
[quote]
A cigarettatárca apai nagyapámmal, Bocz Jenővel együtt megjárta az I. világháborút. Báró Podmanicky Attilától kapta ajándékba a nagypapa a több mint száz éves úgynevezett dóznit. Az arisztokrata sarj hálaajándéknak szánta az ezüst cigarettatartót, melynek fedelén a báró címere, belsejébe pedig egy rövid szöveg van belegravírozva. És hogy miért? A nagyapám a legenda szerint megmentette a báró életét. Mindketten a horvátországi Krk szigeten tartózkodtak, ugyanabban a katonai táborban, amikor kitört a tífuszjárvány, és elrendelték a karantént. A történet egy kicsit ködös, de állítólag nagyapám az éj leple alatt megszöktette a beteg bárót a táborból, és gyógymódot remélve elvitte egy javasasszonyhoz. Az út során persze nagyapám is megfertőződött, de szerencsére végül mindketten felépültek. Azóta a cigarettatárca a családi örökség része, és a nagypapa kérése szerint mindig a legidősebb fiú utódra száll.[/quote]
Páva Péter – tábori levelezőlapok és egy emlékérme
[quote]
Nagybátyám, Olaszy Gábor testvére, Olaszy Aurél 19 éves korában vonult be katonának. Az olasz fronton, a Doberdó-fennsíkon szolgált, és a háború alatt a testvérek folyamatosan tartották a kapcsolatot egészen Aurél haláláig. A tábori levelezőlap-kötegből tulajdonképpen egy életút íve olvasható ki. Az üzenetek eleinte bőbeszédűek, hosszabb lélegzetűek, majd egyre rövidülnek. Kis időre megszakad a levelezés, a haditudósító irodától pedig értesítések érkeznek: Olaszy Aurélnak nyoma veszett. Végül egy tábori kórházban bukkantak rá, innen folytatódik tovább a levelezőlap-váltás. A szövegek és az íráskép árulkodnak a testvér állapotáról, az utolsó lapon már csak ennyi áll: Csókol Aurél.
Az emlékérme története pedig akkor kezdődött, amikor Aurél élete véget ért. Nagybátyám ugyanis nem vonult be katonának, de adományokkal és hadi kölcsönökkel támogatta a háborút. Testvére halála után nagyobb összeget ajánlott fel az Auguszta-alapnak, és viszonzásként ezt az érmét kapta. Különlegessége, hogy egy oroszoktól elvett ágyúból verették, és aranyba foglalták. Nagybátyám egész életében az óraláncán hordta, így emlékezve a testvérére.[/quote]
Dr. Korinek László – híres magyar a fényképen
[quote]
A 20. század történelme nekünk magyaroknak nagyon tragikusan alakult. Csak az én családomból 8-9 embert fel tudnék sorolni, akik az első világháborús frontokon vagy spanyolnáthában vesztek oda. A megmaradt emléktárgyak ezeket a tragikus sorsokat „mesélik el” nekünk, ezért nagyon jó lenne, ha mi pécsiek odafigyelnénk erre az időszakra, hiszen ki tudja, hogy mi rejtőzik a padláson, vagy a nagymama varródobozában. Az általam behozott tárgyak egy része családi örökség, másik felüket az évek során gyűjtöttem össze. Így van ezzel a fotóval is. A keretet a pécsi vásárban vettem, tulajdonosa Kelet-Szibériából, egy hadifogolytáborból jött haza, a kézzel faragott kereten bevonulásának és fogságba esésének napja olvasható. A fénykép családi örökség, érdekessége, hogy a bal oldalon ülő tiszthelyettes Gaál Béla, a Meseautó és még számos híres magyar film rendezője. Az alkotó – némi humorral fűszerezve – ezekkel a szavakkal dedikálta a képet nagyanyámnak: A háborúba induló hős katonától, Margitnak. Az ereklye tragikusságát tovább fokozza, hogy Gaál Béla zsidó származása miatt később a fasizmus áldozata lett. [/quote]
