A kommunista diktatúra áldozatainak szimbolikus alakjáról, Kovács Béláról emlékeztek meg Pécsett a róla elnevezett általános iskolában. Az eseményen a kisgazda politikus unokája is jelen volt. A megemlékezésen Hoppál Péter, Pécs országgyűlési képviselője mondott beszédet, aki hangsúlyozta: a világtörténelem legnagyobb emberáldozattal járó rendszere azt üzeni a 21. századi Magyarországnak: soha többet idegen hatalmak diktátuma. A megemlékezés koszorúzással ért véget.
Kovács Béla patacsi szülőháza az elmúlt hónapokban a kommunizmus áldozatainak egyik legfontosabb magyarországi zarándokhelye lett, iskolás csoportoknak rendhagyó történelemórákat tartottak ott. Most pedig a Kovács Béla Általános Iskola diákjai emlékeztek meg névadójukról, a kommunista diktatúra áldozatainak szimbolikus alakjáról, az egykori kisgazda politikusról.
– Az én gyerekkorom gyakorlatilag kettősségben telt. Az iskolában nem tanulhattam róla, otthon pedig folyton róla beszéltünk. Azt sajnálom, hogy édesanyám és nagyanyám nem élhette meg, hogy az én gyermekeim már tankönyvben tanulnak dédapjukról – mondta dr. Kósa Beáta, Kovács Béla unokája.
[su_slider source=”media: 473578,473572,473573,473576,473575,473577,473579,473580,473582,473583,473584,473585,473586,473587,473588″ limit=”100″ width=”720″ height=”460″ title=”no”]KÉPGALÉRIA ITT![/su_slider]
A kommunizmus, a világtörténelem legnagyobb emberáldozattal járó rendszere 100 millió halottat hagyott maga után, a magyar áldozatok között 714 embert végeztek ki, több százan váltak sortűz áldozatává, 70 ezer embert börtönöztek be, 800 ezer embert hurcoltak a Szovjetunióba és 200 ezren vesztették életüket a Gulag-táborokban.
Hoppál Péter, Pécs országgyűlési képviselője beszédében hangsúlyozta: ez a terror soha többé nem ismétlődhet meg.
– Mind-mind azt üzenik a 21. századi Magyarországnak, soha többé terror, soha többé idegen hatalmak diktátuma, soha többé jobb- vagy baloldali, náci- vagy kommunista diktatúra – mondta Hoppál Péter.
A pécsi születésű Kovács Bélát 1947. február 25-én hurcolták el a Szovjetunióba, ahol 9 évig tartották fogva. Szabadságát elnyerve, az ’56-os forradalom idején részt vett a kisgazdapárt újjászervezésében, a forradalmi kormány földművelésügyi-, majd államminisztere lett, de megromlott egészségügyi és lelki állapota miatt 1959-ben 51 évesen elhunyt.
Elhurcolásának napját az Orbán-kormány 2000-ben nemzeti emléknappá nyilvánította.
