Karácsonyfa-szépségversenyünk népszerűbb volt, mint hittük. Gyönyörű és vicces fákból is akadt bőven Pécsett! Köszönjük a sok-sok szebbnél szebb fáról készült fotókat! Boldog új évet kívánunk a nyerteseknek és a versenyzőknek!
A „normál” kategória (másfél méternél magasabb fák) nyertesei:
Tarr Tibor fája
Spengler-Csernus Viktória fája
Stier Bernadett fája
A „mini” kategória (másfél méternél alacsonyabb fák) nyertesei:
Horváth Korinna fája
Lajkó Gergely fája
Tompó Patrícia fája
Az „extrém” kategória nyertesei:
Ennél a kategóriánál nem tudtunk három nyertest választani, hiszen annyira jópofa fákkal neveztek a pécsiek, hogy úgy gondoltuk: ezeket mindenkinek látnia kell!
Bíró Noémi plafonra „ültetett” mini műfája
Madarász Eszter fehér műfenyője átállt a Sötét Oldalra
Benczéné Klesch Brigitta és párja nagy horgászok lehetnek…
Pálfi-Varga Krisztina egy teakedvelő 10 éves kislány alkotásával nevezett, nem is hiába! Tündéri!
Érkezett még egy extrémnek nevezhető fa hozzánk, melyhez Nemes Krisztina egy kis leírást is mellékelt, melyet olvasva nem vitás, hogy ennek a karácsonyi tujának is itt a helye.
Íme a fa története:
„Advent második hetében egy fáradt reggelen az iskolába és óvodába sietve, vágyakozva említette Virág lányom, hogy milyen jó lenne, ha a Rókus sétány tujáiból is lehetne karácsonyfa. A gondolat megszületett, már csak a megvalósítás kellett. A facebookon összegyűjtöttem azokat az ovis és játszóteres ismerősöket, akikkel együtt szoktunk a Szliven Áruház és a Rókus köz aljában játszani. A kezdeményezés mindenkinek tetszett. Volt aki felajánlotta, hogy karácsonyi puncsot készít, mi egy szakajtó mézeskalácsot sütöttünk. Már nem csak a fa elkészítése volt a cél, hanem a közös „buli” is. Mindenki hozott valami kis díszt, amivel a fát gazdagította. A gyerekek vidáman aggatták a fára a díszeket. Nagyon érdekes volt az akció hatását nézni a járókelőkön. Volt aki rosszallóan ágált, hogy minek ilyen hülyeséget csinálni, hiszen másnapra úgyis lelopják a díszeket róla. Volt aki a szép napsütésben tervezett sétáját többször is a fa útba ejtésével tette, hogy mindannyiszor gyönyörködhessen benne. De akadt olyan nagymama, aki azon sajnálkozott, hogy távol élő unokái nem láthatják ezt a szépséget. Mi nagyon boldogok voltunk, hiszen cselekedetünkkel az adventet is méltóképpen ünnepeltük, ‘maradandót’ alkottunk, és közösséget építettünk. Ja, és másnap reggel, örömmel láttuk, hogy a díszek kiállták az idő próbáját.”