A magyar autósport pécsi csillaga, Michelisz Norbert nagyvonalú ajándékkal, egy életmentő műszerrel lepte meg a Szívbeteg Gyermekekért Alapítványt nemrég. Az adomány átadása után elkísért minket kedvenc helyeire a városban és mesélt nekünk róluk.
Talán az egyik legszerényebb pécsi sztárral, Michelisz Norberttel csinálhattunk interjút. Habár már fiatalon hatalmas sikereket ért el, mégis alapvetően unalmas figurának titulálja magát, még a pécsi egyetemi évei alatt sem csinált őrültségeket. Lássuk, mely helyek számára a legkedvesebbek városunkban.
– Miért pont a Szülészeti Klinika az első megálló?
– Ez egy nagyon fontos helyszín számomra, hiszen kicsit több mint négy hónapja itt született meg a második kislányom, Emma. Akkoriban nyilván sokat jártam ide a feleségemmel. Pont ezért volt nagy öröm nekem, hogy adománnyal segíthettem a klinika munkáját, hiszen családapaként mélyen megérintenek a gyermekekkel kapcsolatos témák.
– Azt már sejtjük, hogy miért pont a Tettye Kávézó.
– Igen, ez természetesen nem véletlen. Korábban is sokat jártam ide, akkor még nem is ismertem a kávézó tulajdonosát. Mikor azonban meghallotta, hogy M1RA néven kávét kezdtünk forgalmazni a csapatommal, azonnal megkeresett a kérésével, hogy ő is árulhassa. Azóta a név kötelez, Mira lányommal sok időt töltünk itt. Míg én megiszom a reggeli kávémat, ő jókat játszik. Délutánonként egyébként szintén a Tettyén és a belvárosban szoktunk sétálni, nagyon sok időt töltünk együtt.
– Budapesten is laktatok korábban, mi hozott vissza?
– Tizenhét éves korom óta Pécsett laktam, nagyon szeretem a várost. A feleségem kapott egy visszautasíthatatlan ajánlatot, amiatt költöztünk a fővárosba két évre. Mikor azonban Mira megszületett, hazajöttünk, hiszen a nagyszülők továbbra is itt, Baranyában, Himesházán laknak és könnyebben tudnak segíteni a most már kettőre gyarapodott gyerekállománnyal. Egyébként el tudom képzelni, hogy ha a lányok idősebbek lesznek, akkor a feleségem karrierje miatt újra visszamegyünk Budapestre, de Pécset azért jobban szeretem.
– Neked ezek szerint kevésbé vonzó Budapest?
– Az egyetlen dolog, amire itt nincs lehetőségem az néhány speciális edzésforma, melyekhez csak a fővárosban vannak megfelelő eszközök. Ha van rá időm holtszezonban vagy nyári szünetben, akkor néha most is visszajárok edzeni a korábbi megszokott helyekre. Pécsett általában futással tartom magam kondiban. Elsősorban viszont szellemileg van szükségem edzésre, ezt szerencsére itthon is ugyanolyan jól tudom gyakorolni. Szimulátorozom, elemzem az új pályákat és újra átveszem a régebben már megjártakat.
– Merrefelé szoktál futni?
– Természetesen a válasz erre is a Tettye. Imádom ezt a környéket és van egy kifejezetten kedves hely a számomra, méghozzá a Szőlő utcai Francia-emlékmű. Vagyis nem konkrétan az emlékmű, hanem az innen nyíló kilátás. Mikor futok, ez egy remek pihenőhely, szeretek a meredek szakasz közepén megállni egy kicsit nézelődni.
– Valamilyen vicces sztori, amit még biztosan nem hallottak rólad?
– Az egyetemen (annak ellenére, hogy különböző szakokra jártam) semmi különös nem történt velem, unalmas egyetemista voltam. Sőt, azóta is az vagyok. Versenyszezonban nagy a pörgés, akkor csakis a munkára tudok koncentrálni és nincs is időm vicces élményeket gyűjteni. A legjobban akkor érzem magam, ha a családommal vagyok otthon. Aludni mondjuk nem igazán hagynak minket a kislányaink, az egyik babafigyelő nálam van, a másik pedig a feleségemnél és felváltva kelünk fel a picikhez éjjelente. Hozzá lehet szokni (nevet).
