A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület baranyai csoportjának hírleveléből sok érdekességet megtudhatunk az erdei fülesbagolyról, mely az év madara lett, valamint a vörös kányák és a rétisasok megfigyeléséről.
Az erdei fülesbagolyról
2020-ban az év madara az erdei fülesbagoly, mely leginkább a szántókkal határolt erdőszéleken él, de az utóbbi évtizedekben már a városi parkok állandó lakójává vált. A madár fészket nem épít, de akár az erkélyekre kitett virágládákat is szívesen elfoglalja. A párok évente egyszer költenek, 2-7 kis tojást raknak. A fiókák hamar elhagyják a fészket, utána a környező ágakon rejtőzködnek, nagyjából két hónap után önállósodnak teljesen.
„Étlapjukon” leginkább kisemlősök szerepelnek (egér, pocok), de nem vetik meg a madarakat sem ínséges időkben. Hazánkban nem veszélyeztetett, viszont védett faj, természetvédelmi értéke 50 ezer forint.
Baranyában egyébként rekordot döntöttek a baglyok: 87 vizsgált helyszín (templomkert, temető, parkok) közül 43-nál találtak erdei füleseket, összesen 1338-at számoltak össze a szakemberek, persze ez nem a teljes szám, sokan rejtőzködnek, nehéz észrevenni őket a sok zöld között.
A szakemberek felhívják továbbá a figyelmet arra, hogy a fáról leesett, de még
röpképtelen fiókákat nem szükséges „megmenteni”, elég, ha visszatesszük őket a legközelebbi fára, ahol biztonságban vannak a macskák és a kutyák elől.
Mi a helyzet a vörös kányákkal és a rétisasokkal?
Január elején a madártani egyesület szakértői ismét megvizsgálták a vörös kányák
telelő állományát a megyében. A legtöbb vörös kánya (34 példány) ezúttal is a Baksa melletti erdőben éjszakázott. Az utóbbi három év adatai alapján úgy tűnik, hogy ez az erdőfolt a kányák tradicionális téli gyülekezőhelyévé vált.
Sajnos a rétisasok száma még a tavalyinál is sokkal kevesebb volt, 25 rétisast, 152 egerészölyvet, 7 vörös vércsét, 4 karvalyt és 1 vörös kányát figyeltek meg az önkéntesek. Ez az eredmény amiatt is előfordulhatott, hogy a megfigyelés ideje alatt nem volt jó az idő, a halastavak be voltak fagyva, így lehet, hogy a sasok inkább kihúzódtak a folyóvizek környékére, vagy a társasvadászatok után visszahagyott zsigereken lakmároztak a szakértők szerint.
