Sorozatunkban újra egy igazi tüke, Katits Bernadett mutatkozik be. Imádja a szülővárosát, nem is tudja elképzelni az életét máshol. Lássuk, miért éppen Tüskésrétet választotta kedvenc pécsi helyének.
Eredetileg színésznő akart lenni, mégis a médiában landolt. Katits Bernadett, a Pécs Tv műsorvezetője, szerkesztő-riportere csaknem 18 éve rendszeresen közvetít a városi sportrendezvényekről, emellett a Katolikus Rádiónál ő mondta korábban a pécsi híreket.
– Milyen volt Pécsett felnőni?
– Nagyon szerettem. Kertvárosi gyerek voltam. Csupa fiatal, kisgyermekes családok voltak a környékünkön. Sokat bandáztam a velem egykorú gyerekekkel, remek játszóterek voltak arrafelé. Sokkal jobban szerettem ezt a részét Pécsnek, mint az összes többit.
– Valami vicces sztori a múltból?
– Gimnáziumban nagy kenutúrákat csináltunk, amiket az osztályfőnököm szervezett. Az egyik ilyen alkalommal az osztálytársnőmmel olyan bénák voltunk, hogy a táv végét már úszva tettük meg, elkerülve a sokadik felborulást a kenuval. Az egész csoport rajtunk nevetett, tapsoltak nekünk, mikor végre beértünk a célba. A kenut magunk után húzva tempóztunk.
– Miért pont a Tüskésrét a kedvenc helyed?
– Mindig is sportoltam. Kipróbáltam ugyan több dolgot, de a futás az, ami nekem igazán bejött. Ha tehetem, minden nap eljárok futni, sőt nem is érzem jól magam, ha egy napot kihagyok. Ugyan már nem versenyzem, de az életem a sport. Szerintem Pécsett addig nagyon hiányzott egy igazán jó, vízparti futópálya, amíg ez nem jött létre. Egészen más érzés itt futni, mint más pályákon; kicsit arra emlékeztet, amikor Los Angelesben az óceán partján róttam a köröket. Lehet sportolni, napozni, kávézni, beszélgetni, nézelődni, amit csak akar az ember. Illetve nekem nagyon fontos a víz közelsége is.
– Éltél Amerikában és Budapesten is, de mégis mindig visszajöttél.
– Habár Budapestre jártam egyetemre, és éltem Amerikában, mégis sokkal jobban tetszik nekem itt. Ezeken a kiugrókon kívül eszembe sem jutott soha elköltözni innen. Az is persze sokban hozzátesz, hogy nagyon jó munkahelyem van 2001 óta a Pécs Tv-nél. Kötődöm Pécshez. Habár Baját is szeretem, ahol sokat vendégeskedtem gyerekként, nem tudom elképzelni, hogy ugyanezt az életet máshol is tudnám élni, mint itt.
– Hogy is volt ez a színésznői ambíció?
– Nagy álmom volt, hogy színésznő legyek. Az első felvételikor viszont kiderült, hogy nem megy elég jól az ének. Habár kórusban mindig jól teljesítettem, az egyéni éneklés nem ment elég jól ahhoz, hogy képzett színésznő válhasson belőlem.
– Mi életed legmeghatározóbb élménye?
– Középiskolás koromban, amikor magyarországi látogatása alkalmával Pogányban járt II. János Pál pápa, mi a gimnáziumi kórussal részt vettünk a misén. A mise előtt elvették a pápától a pásztorbotját, és ő rám támaszkodott, úgy osztott áldást és fogott kezet mindenkivel. Ez az életem legmeghatározóbb élménye. Persze szeretek más vallásokkal is megismerkedni, nagyon érdekelnek. II. János Pál szentté avatására is elmentem Rómába, sőt a közelgő nászutamat is oda szervezem, mert szeretném látni a sírját.
– Tüskésréthez is van ilyen meghatározó történeted?
– Itt minden eltöltött idő meghatározó élmény. Habár nem szeretnék visszaköltözni Amerikába, mégis szeretek visszagondolni arra az érzésre, mikor ott futottam, az itteni sportolás pedig ezt juttatja eszembe. Akárhányszor eljövök ide, mindig feldobódom, akármilyen rossz napom van. Szabadságérzést ad, hozzájárul a napi boldogsághoz.
