Amikor egy családba megérkezik az első utód, a szülők számtalan ismeretlen szituációval kerülnek szembe. Jellemzően főleg az anyák azok, akik próbálnak megbirkózni a mindennapi helyzetekkel, és igyekeznek életben tartani szerelmük gyümölcsét. Mindez igen hajmeresztő vállalkozásnak tűnhet, de a kulcsszó ilyenkor is a nyugalom!
Miért nem aludja át az éjszakát? Egy ágyban vagy külön? És miért üvölt órákon át?
Az alvás vagy nem alvás mint probléma gyakorlatilag az első, amivel a friss anyukák szembetalálják magukat. Elég jelentős stresszforrás ez, hiszen oda-vissza hat: a baba kialvatlansága előbb-utóbb az anya kialvatlanságát eredményezi, nincs mese.
Az első kérdés az altatás mikéntje, a második az alvás minősége és hossza, illetve, hogy miként tudjuk megnyugtatni a csecsemőt egy-egy felriadás után. A szorongás pedig elsősorban azért alakul ki, mert „túl sokat tudunk”, hallunk, olvasunk arról, hogyan is kellene pihennie a picinek.
A megoldás azonban „egyszerűbb” mint gondolnánk. A baba és saját igényeinkhez mérten kell kialakítani az alvás rituáléját – tanácsolja Kollár Anna klinikai gyermek szakpszichológus. Nem csak egy út van, és nem is szabad kötni az ebet a karóhoz, ha egyszer az a megoldás nem válik be. A szélsőségek elkerülése mellett rugalmasnak kell lennünk. Nem fogunk maradandó károkat okozni kisbabánknak azzal, ha nyűgös, akkor néha odavesszük magunk mellé az ágyba. Ahogy azzal sem, ha az első pillanattól kezdve külön alszik. Ugyanakkor látnunk kell azt is, hogy önmagában az együtt alvás sem pozitív, sem negatív irányban nem fogja befolyásolni az anya-gyerek kapcsolatot.
Nem tudok szoptatni? Nincs elég tejem? Meddig kellene szoptatni? Rossz anya vagyok?
Az evés teljesen érthető módon a másik központi kérdés a kisgyerekes anyák életében. Ugyanakkor már az elején érdemes leszögezni, hogy a szoptatás jelentőségét bizonyos esetekben túlértékeljük, meglétét szinte kizárólagosan azonosítjuk a jó vagy rossz anyasággal – így a szakember. Ez a címke pedig sok nő számára stresszforrás. Muszáj megérteni ugyanakkor, hogy az ezen való görcsölés is teljesen felesleges. A mellből való etetés fontos, de az ennek hiányából fakadó aggódás esetenként akár több zavart okozhat, mint önmagában a szoptatás hiánya.
A szoptatás időtartama szintén vérmes viták és kutatások tárgya. Mindent és mindennek a az ellenkezőjét bizonyították már. A szakma szerint az egyéves korban történő leválasztás a legideálisabb, mert más területeken is ekkor indul meg a baba önállósodása. Semmi baj nem lesz azonban, ha kicsivel előbb vagy később hagyjuk el az anyatejet.
Az igény szerinti szoptatás is heves vitákat vált ki manapság az anyukák körében. A hangsúly a gyermek igényén van: nagyon fontos meggyőződni arról, hogy valóban éhes, mielőtt mellre tesszük. A baba nyűglődésének hátterében ugyanis több minden állhat: többek közt álmosság, unalom, fájdalom, vagy félelem. Ha minden ingerre etetéssel reagálunk, később az evés akár a stresszre való reakcióként is rögzülhet.
Még nem állt fel! Mikor fog? Még nem jár? Hol marad az első szó? Fejlődik egyáltalán?
A fejlődés ritmusán való aggódás szinte teljes mértékben a széles körben elérhető információk számlájára írható. Ma már bárki, bármilyen szakirodalmat vagy fórumot, weboldalt elolvashat erről a témakörről is, majd utána rághatja a körmét, hogy az ő kis Annácskája miért nem állt még fel, holott azt írta a könyv, hogy itt lenne az ideje.
Félreértés ne essék, a tudatlanság nem jobb a tudásnál, de ne olvassunk el mindenfélét. Keressünk ehelyett megbízható szakirodalmat és nézzük meg a tól-ig határokat. Pár hónapon nem kell aggódni. A második gyerek például általában előbb szokott beszélni, mint az első.
Problémákat „keresni” azért sem érdemes, mert a mi szorongásunk kihat a babára, és a vizsgálatok szerint pont arra a tulajdonságára, amin konstans aggódunk. Személetes példa, hogy vannak anyák, akik a szeparációs szorongás eljövetelét „várják” és nem értik, miért nem fél még a kicsi az idegenektől, amikor már kellene neki.
A sokféle fejlesztő foglalkozás szintén hasznos, de csak akkor, ha nem esünk túlzásokba. A fejlesztő játékok természetesen mind hasznosak, de valójában minden játék fejleszt – hangsúlyozza Kollár Anna.
[note note_color=”#fdcee7″]
Egymásra Hangolva néven Kollár Anna és dr. Bakóné Venyercsán Zsuzsanna pécsi pszichológusok minden héten kétszer tartanak tanácsadást kisgyermekes anyáknak. A céljuk többek között éppen az, hogy megtalálják a problémák mögött húzódó lelki okokat és segítsenek az anyáknak megnyugodni, ha felesleges félelmekkel küzdenek.
Részletek ITT[/note]
