Olvasónk a pécsi buszközlekedés kapcsán emelte fel szavát. Szerinte a buszvezetők lehetnének humánusabbak, s megvárhatnák a járműre siető pécsieket. Őt ugyanis otthagyta egy állítása szerint. Olvasónk levelét változtatás nélkül közöljük.
„A pécsi tömegközlekedés múltjáról is szólhatna értekezésem (a régi, nosztalgikus szép időkről), de engem a jelene, sokkal inkább hiányosságai érdekelnek. S a hiányosságokon belül is azok, amik az emberi oldalt jellemzik.
Egy történetet szeretnék most megosztani a sok közül, mely délután három óra magasságában történt velem, és két kollégámmal. Egy hosszú, és fárasztó munkanap után, érvényes bérlettel a zsebünkben (és a reménnyel a lelkünkben, hogy minden nehézség nélkül fel tudunk szállni az adott járatra) vágtunk neki a buszmegállóig tartó útnak. Kedélyes beszélgetésünk törte meg a csendet, s a távolban megláttuk a 27-es járatot, mely azzal a lendülettel haladt el mellettünk, és a megálló mellett, ahogy odaért!
Általános döbbenet lett úrrá rajtunk, s nem nagyon tudtunk mit kezdeni a helyzettel. Ami igazán dühítő ebben az eseménysorozatban, hogy nem először történik ez velem, ezen a – ledinai – szakaszon előszeretettel nem vesznek tudomást a sofőrök a várakozókról. Olyanra is volt már példa, hogy a „sofőr-úr” látta, hogy futok a buszra, megvárta, míg csupán néhány méter választ el a céltól, s egy fél mosollyal „honorálva” küzdelmem, becsukta az ajtót az arcom előtt, és továbbállt.
Azt kellene tisztázni ezekkel az emberekkel, hogy ki is van kiért (gondolataikat ugyan is az utasokkal való viszonnyal kapcsolatban erőteljes balladai homály fedi). Vagy ha így kívánják az embert testmozgásra bírni, akkor adjanak ki egy közleményt, hogy „Minden nap egészség nap a Tüke busznál” – s így én is másképp fogok tekinteni ezekre a „jó cselekedetekre”. De amíg ez nem történik meg, addig marad a sóvárgás, s egy olyan tömegközlekedés víziója, melyben az utas, aki a szabályokat betartja, s csupán utazni szeretne, ahogy a megnevezés is jól mutatja, meg van becsülve, és a buszvezetők nem rajtunk vezetik le a felgyülemlett frusztrációjukat.
A Tüke-ség jelenthet emberséget is, vagy összetartozást, ebből a valóságban mostanáig nem sok vonás jelent meg!” – zárta mondandóját a férfi.
