Bizonyára sokaknak feltűnt, hogy egyes pécsi utcatáblákon láthatunk kerületszámokat is. De vajon miért? Él még a kerületi rendszer Pécsen, vagy a kerületek feltüntetése csak a múlt nyoma? Nagyon messzire kell visszautazni a város múltjába, hogy az első kerületi elrendezés nyomaira bukkanjunk.
Pécs kerületei több mint 100 évvel ezelőtt
Pilkhoffer Mónika „Városrendezés Pécsen a dualizmus korában” című tanulmányából kiderül, hogy az országban – így városunkban is – az 1870 és 1914 közötti időszak volt a városrendezés nagy korszaka. Az igazgatási, katonai, ipari és szociális intézmények és hivatalok Pécsre telepítése mellett a kor legnagyobb újítása a város kerületekre osztása volt.
Az I. kerület a belváros volt, amely a Széchenyi, Scitovszky, Majláth és Kis tereket, valamint a Király, a Ferencesek (azaz Ferenciek), az Irgalmas és az Iskola utcákat foglalta magába. A II. kerületbe tartozott a belváros többi része, az akkori budai külvárosból az Ágoston tér, a Sörház, Malom és Fő utca, a szigeti külvárosból a Klimó és a Báthory utca, valamint a Makár utca és a Szigeti országút egy része, a siklósi külvárosból pedig a Siklósi országút és az Indóház utca, valamint a Siklósi utca a vasútig és az Alsó-Malom utca a Czindery utcáig.
A III. kerület a város összes többi belterületét, míg a IV. kerület az ezen kívül eső részeket tartalmazta. Érdekesség: az I. és II. kerületben nem engedték a falakat fehérre meszelni, mert az azokról „visszaverődött napsugarak a szemet rontják”, és feltehetően hasonló egészségmegőrzési célból nem lehetett gyárakat sem építeni.
Amikor már nem volt szükség a kerületekre
Az 1920-as évektől a kerületi felosztást egy jó időre felváltotta a városrészek szerinti azonosítás és a kerületek használatának egyfajta keveréke. Az 1950-es években újra a kerületi rendszer vált bevetté.
Pesti János pécsi nyelvész és a város utcaneveinek szakértője lapunknak elmondta, a három akkori kerület a következőképp nézett ki: az I. kerület nagyjából a mai keleti városrész volt, a II. kerülethez tartozott a történelmi belváros és a tőle északra és délre fekvő terület (tehát nagyjából a mai belváros). A III. kerület a Szigeti külváros és Uránváros volt. Pesti kiemelte, hogy ennek felosztásnak volt funkciója, nem csupán formalitást jelentett. A kerületek lényegében önkormányzatokként működtek, mindegyiknek volt helyi tanácsa, ahol tanácselnökök, kerületi titkárok és jegyzők foglalkoztak a kerületekben élők ügyeivel és problémáival. A kerületi tanácsokban intézhették a pécsiek a házasságkötéseiket, ott szavaztak, ott reklamálhattak adóügyeik miatt.
Ugyanakkor ez a kerületi rendszer a ’60-as évek végén és a ’70-es években kezdett elavulttá válni, ugyanis Pécs területe a közeli települések városhoz csatolásával ugrásszerűen megnőtt. Nagyárpádnak, Szabolcsnak volt saját önkormányzata, azokat nem érte meg kerületekhez csatolni. Ahogy gyarapodott a város, úgy vesztette el jelentőségét a kerületi felosztás. A ’80-as évekre újra a városrészek szerinti felosztás vált bevetté. Pesti János végezetül elmondta, hogy ma már semmi jelentősége nincs a kerületeknek, szóval azokat az utcatáblákat, amelyeken még látszik a kerületszám, szerinte „nyugodtan le lehetne cserélni”.