A sporttörténelmi sikert elérő pécsi olimpiai bajnok gyorskorcsolyázók nevelőedzője, Lakatos Tamás két teljesen különböző gyerekként ismerte meg az aranyérmes sportolókat. Megszólaltak az olimpiai bajnokok szülei is.
A válogatott edzője, Lakatos Tamás gyerekkoruk óta ismeri a PSN Zrt. Sportiskola olimpiai bajnokait, mint mondta, ő sem bírta könnyek nélkül végignézni a váltó döntőjét.
– Hihetetlen eredményt értek el a srácok, szinte felfoghatatlan, hogy felértek sportágukban a világ csúcsára. Gyerekkoruk óta ismerem őket, nálam tanulták meg a gyorskorcsolya alapjait és a válogatottnál is dolgoztunk együtt. Csabi és Viktor két teljesen különböző háttérrel rendelkezik, személyiségükben is mások. Viktor testvére, Balázs Salt Lake Cityben állt rajthoz a téli olimpián, így öccse már ebbe a világba született bele, minden adott volt számára. Nagy tehetség volt kisebb korában is, látszott, hogy szép karrier állhat előtte, ami most be is bizonyosodott az aranyéremmel. Mindig tudatosan készült a sportolói karrierjére, ez volt az élete és biztos vagyok benne, hogy az is marad, hiszen sportvezetőként is a gyorskorcsolyában szeretne maradni a sportolói karrier befejezése után – kezdte a tréner.
– Burján Csaba is nagyon szorgalmas volt gyerekként, minden erejével azon dolgozott, hogy az olimpián is rajthoz állhasson, az aranyéremmel pedig várakozáson felül teljesített. Úgy mondanám, hogy brusztolós gyerek volt, egyetlen edzést sem hagyott volna ki. Mindig is nagyon laza srác volt, a humort soha nem vetette meg. 2010 körül került az olimpiai keretbe, egy válogatón döntötték el, hogy helye van-e a legjobb magyar gyorskorisok között, Csabi nem okozott csalódást és letette névjegyét a válogatottban is. Azt gondolom, hogy a tavaly előtti év hozott áttörést a karrierjében, amikor látványosan elkezdett fejlődni, és ennek olimpiai aranyérem lett az eredménye – zárta Csaba nevelőedzője.
Knochné Kaiser Ildikó három fia közül kettő is rajthoz állhatott téli olimpián, Balázsnak Salt Lake Cityben szurkolhattunk, Viktor négyszerszeres olimpiai résztvevőnek és most már bajnoknak is mondhatja magát.
– Viktor nagyon küzdő gyerek volt. Négyévesen megkérdezték tőle, mi szeretne lenni, ha felnő és már akkor azt mondta, hogy gyorskorcsolyázó. Hosszú évekbe telt nekünk, szülőknek, hogy visszatartsuk a gyereket, mert azt gondoltuk, hogy ha túl korán kezdi, akkor idő előtt meg fogja utálni a sportágat. Viktor a Janus Pannonius Gimnáziumba járt hatosztályos képzésre, ahol döntenie kellett a tanulás és a sport között. Akkor azt mondtuk neki, hogy tanulni élete végéig tud, de a sportolásra most van lehetősége és ezt ki kell használni. Viktor mindig is maximalista volt, soha nem utazott a többiek hátán, mindent magától ért el, nekünk nem volt más dolgunk, mint támogatni őt. Sokan nem gondolták volna, hogy ez a váltó idáig el fog jutni, erre tessék, olimpiát nyertek. Mondtam is a férjemnek, kóstolgassa, hogy a fiunk olimpiai bajnok, mert szinte hihetetlen. A döntő után telefonon sikerült Balázzsal is beszélnünk, aki technikusként van kint Pjongcsangban, ő is azt mondta, hogy nem tudja felfogni még, hogy aranyat nyertek a fiúk. Viktor számára fontos volt a család, a felesége, a szintén gyorskorcsolyázó Marta (korábban lengyelként versenyzett, de pár hónapja megszerezte a magyar állampolgárságot is – a szerk.) is nagyon sokat segítette abban, hogy elérhesse a céljait. Anyósként is mondhatom, hogy nem lehet egy szavunk sem a fiunk választottjára, most pedig Viktoron a sor, hogy visszaadja azt a rengeteg támogatást, amit kapott a feleségétől, aki egyébként magyar színekben szeretne visszatérni a jégre és a versenyzéshez – fogalmazott a friss olimpiai bajnok édesanyja.
Mátyás Csilla, Burján Csaba édesanyja egyedül nevelte a gyermekeit, így igazán tudja, milyen az, ha áldozatokat kell hozni értük.
– Csabi kilencévesen kezdett el korcsolyázni, először csak tanfolyamon vett részt, majd felfigyeltek rá és csatlakozott a jégkorongozókhoz. Telegdi Csaba vette észre a fiam küzdeni tudását egy diákolimpián, majd rábeszélte, hogy csatlakozzon a short trackes csapathoz, hiszen akkor évente több versenyre tudna járni. Az első évben rögtön bronzérmes lett az egyik megmérettetésen, ami nagy lökést adott a karrierjének. 16 éves korában nőtte ki a pécsi jeget, akkor költözött fel Budapestre, ahol először kollégiumban lakott, a nevelőjével napi kapcsolatban voltam, aggódtam a fiamért, így szinte minden lépéséről tudtam. Már akkor az olimpia volt az életcélja, ezért küzdött minden egyes nap. Még mielőtt a válogatottba került, a pengéket nekünk kellett megvennünk, így sokszor nehéz volt előteremteni rá a pénzt, sokat kellett küzdenünk. Vannak, akik nem tudják, de Csabinak műteni is kellett a bokáját, a belső növekedési porccal voltak gondjai, emiatt kötött is a bokája a mai napig. Három évig volt csavar a lábában, egy évet ki is kellett hagynia, de felállt és újrakezdte, sokszor kellett felhoznia magát a nehéz helyzetekből – foglalta össze a gyerekkori élményeket Burján Csaba édesanyja.
