Nyolcvanöt éve hódította meg a hazai színpadokat Verdi utolsó műve, a Falstaff. A vígoperát a Pécsi Nemzeti Színház február 24-én este hét órakor Nagy Viktor rendezésében tűzi műsorára. A címszerepet megformáló Bátki Fazekas Zoltán és Cseh Antal mellett sok vendégművészt is köszönthetünk a produkcióban, a kiváló pécsi énekesek mellett.
– A Falstaff nemcsak egy életmű lezárását jelenti, hanem egy új alkotói periódus csúcsát is, ami talán az Otellóval kezdődött Verdinél, amikor az áriákból építkező, zárt kompozíciós rendszer helyett az akkor már nagyon modern és rendkívül progresszív, ,,egybekomponált” opera felé fordult, melyben minden egyes hangnak megvan a maga jelentősége – meséli Nagy Viktor, a pécsi előadás rendezője. – Itt a zeneszerzői átgondoltság hatja át a teljes művet, a szituációkon keresztül a szereplők pszichikuma, karaktere, sőt, még a mozgása is tökéletesen megrajzolt. Vígoperáról van szó, mely bölcs humorral szemléli a világot, az életet, s arra biztat: kacagjunk nyugodtan magunkon, s egymáson. ,,Ez a világ mily furcsa, s lám, mily bolond az ember” – hangzik fel a záró fúgában. Ez az életbölcsesség Shakespeare-nél és Gogolnál is tetten érhető, ha a világirodalomra vetünk egy pillantást. A Falstaff szövegkönyvét Arrigo Boito A windsori víg nők és a IV. Henrik nyomán írta.
– Mi érinti meg a mai nézőt e XIV. századi történetben?
– Falstaff (akárcsak az öreg Verdi) olyan ember, akin túllépett a kora. A többiek már egy egészen más életet élnek, a régi (ha úgy tetszik: lovagi) erények helyett más számít immár: a pénz és egyfajta polgári életszemlélet. Hősünknek megvan a saját, markánsan megfogalmazott filozófiája az életről, az erkölcsről, a pénzről, mindenről, s noha elég bölcs és meglehetősen sokat tapasztalt férfiú, azt szűri le végkövetkeztetésül, hogy nem törődik semmiféle gáttal és korláttal, egyszerűen csak élvezni akarja az életet.
– Mai közegbe helyezte a cselekményt?
– Nem, direkt módon nem akartam aktualizálni, noha erre számtalan lehetőség adódott volna. A történetet meghagytuk a saját közegében, de azért nagyon finom sejtetések, párhuzamok, „áthallások” természetesen felfedezhetők. A Rátkai Erzsébet tervezte öltözékek például szerencsésen ötvözik a mai öltözködési divatot a reneszánszéval. Horesnyi Balázs díszlete egyértelmű utalást tesz, de …, nem, nem leplezem le. Majd a nézők rájönnek. Mindenesetre mi azt a hat képet, amelyből a vígopera áll, nem realisztikusan vagy naturalisztikusan ábrázoljuk, hanem a maga közegében hagyjuk működni.
– Rejtélyesen hangzik. Milyen korosztálynak szánják az előadást?
– A legszélesebb közönségrétegnek. Maga a mű is rendkívül érdekes, humoros és bölcs történet, tele fordulatokkal és izgalommal, így hát fiataltól idősebbekig több generációt is képes megszólítani, elvarázsolni. A merev operai sallangoktól mentes, kedves, játékos, ugyanakkor elgondolkodtató történet elevenedik meg a színpadon, amely egy sziporkázó shakespeare-i vígjátékhoz jobban hasonlít, mint klasszikus opera-előadáshoz. Szóval, kellemes színházi élményt ígérhetek.