Tíz napot töltöttünk el a bolgár tengerparton, ahol a felhőtlen nyaralás mellett azért a kulturális látnivalók megismerésére is próbáltunk hangsúlyt fektetni. Előbbi maradéktalanul sikerült, utóbbi már nehezebben, összességében pedig gyönyörű adottságai mellett elmondható, Bulgáriának még van hová fejlődnie.
Bulgária már több tíz éve is nagy figyelmet fordított a tengerpart kiépítésére, hiszen gazdaságilag elengedhetetlen a nyaralni vágyók megnyerése maguknak. Sikerült tartani a ritmust, és napjainkra egy olyan infrastruktúrát építettek ki a Várna és Burgasz közötti tengerpartszakaszon, amire joggal lehetnek büszkék.
A bolgár tengerpart minősége több tekintetben felveszi a versenyt a magyarok által leginkább kedvelt Adriával, viszont még mindig vannak pótolni való hiányosságai.
Üdülőövezet a javából
Utazásunk célja elsősorban a tengerparti kikapcsolódás, a pihenés volt. Erre tökéletesnek bizonyult a magyarok körében is kedvelt Napospart, ami tulajdonképpen egy állandó lakosság nélküli, nyaralókból, szállodákból, apartmanházakból és töméntelen vendéglátóegységből összegyúrt „közigazgatási egység”.
Napospart története ennek megfelelően az ötvenes években kezdődött, addig gyakorlatilag alig állt valami a tenger partján. Aztán mesterségesen duzzasztották fel az üdülőtelepet, amit egyre többen látogattak – elsősorban a szocialista országok polgárai közül. Ma már nyolc kilométer hosszú a Napospart partszakasza, szállodákkal, night clubokkal, bazársorokkal, éttermekkel övezve.
Minden igényt kielégít „Sunny Beach”: igazi üdülőparadicsom elfogadható árakkal, pezsgő hangulattal és első osztályú stranddal.
Ahol a túlélésért küzd a történelem
Tovább utazva a tengerparton a következő település Neszebár. A tudatlanabb kiránduló igencsak meglepődhet, amikor a városkába bevezető körforgalomban elhelyezett üdvözlőtáblán felvillan az Unesco logója is. Igen, a tengerparti városka meseszép félszigete része a világörökségnek, az óvárosi rész telis-tele van történelmi emlékekkel, amelyek egy négyezer éves településről tanúskodnak.
Neszebár ősét, Menebriát még trákok alapították a Krisztus előtti 2. évezredben. A történelem folyamán mindig kereskedővárosként tartották számon, mígnem a huszadik században földrajzi helyzeténél és környezeténél fogva a turizmus felfedezte magának.
A világörökség részévé nyilvánított óvárosi rész meseszép látványt nyújt a tengerről, illetve onnan is meseszép a kilátás a tengerre. A kis utcácskák tele vannak történelmi látnivalókkal, ezeréves templomokkal, romokkal. Nagy kár, hogy ezeket egyre nehezebb észre- és szemügyre venni. Hömpölygő turisták hada, klónozott bazársorok, hangos éttermek rejtik el a múlt csodáit, amiket lefényképezni is nehéz úgy, hogy ne lógjon bele a képbe tucatnyi kiabálva szelfiző turista.
Kár, hogy – hangzatos szavakkal élve – a jelen lassan felemészti a múltat, az utcák között megbújó épített örökség kezd eltűnni az olcsó, ugyanazokat a hűtőmágneseket áruló szuvenírboltok között.
Emlékekkel teli nagyváros
Várna igazi nagyváros, Bulgária harmadik legnépesebbje. A magyarok számára leginkább izgalmas látnivalót, az 1444-es csatának emléket állító parkot, ahol I. Ulászló királyunk jelképes síremléke is található, sajnos nem sikerült megtekintenünk, de a tengerpart menti Primorszko Park kárpótolt minket érte.
A nyolc kilométer hosszan húzódó, szinte arborétumjellegű park többnyire szépen gondozott, mini vidámpark szórakoztatja a gyerekeket.
A Szűz Mária Mennybemenetele Katedrális már messziről magára vonzza a tekinteteket. Az ország második legnagyobb ortodox katedrálisa ez, amely kívülről és belülről is egyaránt pazar élményt nyújt. A 19. század végén épült fel, tele freskókkal, hat aranykupolájával a város egyik jelképévé vált. Betérve a templomba a görögkeleti vallás jellegzetes hangulata szakad ránk: aranyszínű berendezésben gazdag, varázslatos légkör.
Van még hová fejlődni
Bulgária ár-érték arányban is megfelel a magyar pénztárcáknak, élményben is sokat ad a pihenőknek és a kultúrára éhesebbeknek is. Probléma azonban mégis akad, több ponton érződik, hogy van még teendőjük a tengerparton is.
Temperamentumukkal, kultúrájukkal, szokásaikkal érthető módon nem tudnak mit kezdeni a bolgárok, levetkőzni ezeket nem lehet. Ám ez sokszor, sokaknak gondot okozhat. A nem gyakorlott autóvezetők rémálma az ország, a szabados mentalitás, folyamatos dudálás és agresszív vezetéstechnika elleni küzdelem csak a rutinosabb sofőrök számára ajánlott.
Hiába az igyekezet és az infrastruktúra, a vendéglátás még mindig nincs a megfelelő szinten. Megdöbbenve tapasztaltuk a nyelvismeret hiányát – a fiatalabbaknál is – az üdülőövezet olyan pontjain, ahol elengedhetetlen lenne legalább az angoltudás.
A sok hotel és csillogó apartmanok között elég furcsa néha olyan telkeket látni, amiket ellep a gaz, gondozatlanok. Az igényesség hiánya több helyen is megmutatkozik: sokszor a járda mellett, az útpadka szélén, vagy akár a járólapok között is vígan nő a fű. És végül egy érdekes jelenség: rengeteg a be nem fejezett, építés alatt lévő (vagy hagyott?) ingatlan, ahol a munkaterületet, az építőanyagok halmait szintén belepte a gaz.
Van még tehát hová csinosodnia Bulgáriának, de összességében tartja a lépést idegenforgalom tekintetében a nyugati üdülőhelyekkel, árban alattuk is van, minőségben pedig egyre közelebb. Kicsit több odafigyeléssel pedig még az eddiginél is több honfitársunkat lehetne a Napospartra csábítani.
