Az egészségügyi veszélyhelyzet véget ért, újra felgördül a függöny a pécsi várospolitika nagy színházában, a városi közgyűlésben. Drámai, barokk körmondatok itt, paprikás válaszok ott – Péterffy Attila polgármestert ezek kapcsán kérdeztük a közgyűlési színjáték kulisszatitkairól, a közbeszéd ígért megtisztításáról, személyes bosszúról és közösségépítésről.
– Feljelentett egy magánszemélyt és egy szervezetet, amiért állítása szerint valótlanságokat közöltek önről a kampányban. A lépés széles körben megdöbbenést keltett.
– Azok döbbenhettek meg, akik nem vették komolyan, amikor a kampány alatt elmondtam: aki hazugságokat terjeszt rólam, és így próbál meg bemocskolni, annak számolnia kell a felelősségre vonással. Gyanítom, hogy azért ezeknek a megdöbbenéseknek egy része nem igazán őszinte, egy másik része pedig inkább annak szól, hogy eddig ez itt nem volt divat. Bárki bármit lódíthatott bárkiről egy politikai kampányban, annak soha nem volt következménye. Ezután pedig másképp lesz.
– Van, aki személyes bosszúról beszél. Erről lenne szó?
– Mi sem áll távolabb az igazságtól. A kampány során, és amikor átvettük a város vezetését, azt vállaltuk, hogy elkezdjük megtisztítani Pécsett a közéletet és a közbeszédet. Azt ígértük, hogy más szellemben fogunk politizálni, más kultúrát honosítunk meg. Én a teljes kampány során tartottam magam ehhez az elvhez, az erkölcsi szabályokhoz, miközben a másik oldal hazugságok sorát ránk zúdítva, mocskolódva próbálta megtartani a város irányítását. Elképesztően nyomasztó légkört teremtettek ezek a plakátok, szórólapok és nyilatkozatok az egész városban. Ha rajtam múlik, ez nem fordulhat elő még egyszer. Határozott célom, hogy a 2022-es és a 2024-es választások kampányában eszébe se jusson egy politikai szereplőnek sem a tavalyihoz hasonló mocskos eszközöket használni.
– Erre a legjobb megoldás az, ha mindenáron bíróság elé citálja a civil szószólót és a Fidesz pécsi ifjúsági szervezetét?
– Akitől garanciát kapok arra, hogy a ránk váró választási kampányokban nem fog valótlan tartalmú nyilatkozatokat, szórólapokat, plakátokat közzétenni, annak az ügyében szívesen visszavonom a keresetet. Még egyszer: a cél nem az, hogy megrángassak embereket, egyszerűen egy békésebb városban szeretnék élni a választások időszakában is.
– Visszatekintve mondjuk csak az elmúlt évre, azért ehhez a médiának is lesz egy-két szava…
– Az biztos, hogy nem csak az ön által említett két szereplőnek volt része abban, hogy a pécsi közösség ennyire szétzilálódott. A nyíltan a Fideszt támogató médiumokat olvasva néha még ma is olyan érzésem van, mintha a kampány kellős közepén lennénk. A pécsi önkormányzat online és nyomtatott lapját is ebben az állapotban örököltük meg. Azt ígértem, hogy higgadt, objektíven tájékoztató önkormányzati médiát építünk. Nagyon bízom benne, hogy mára már látszik is a gyökeres változás. Van, aki szerint még túl jól is sikerült, de nem baj, ez annak a jele, hogy jó az irány, szakmai módon működnek az újságok. Ezzel ellentétben egyre nagyobbra nyílik az olló a kormányoldalt támogató lapok által tálalt valósághoz képest. Ők pontosan ugyanúgy viselkednek, mint a választások előtt. Vagyis a legtöbbször egy álhírt kapnak fel, és abból gyártanak szenzációs leleplezésnek tűnő cikkeket.
– A legtöbbször?
– Húsz esetből tizenkilencben. Előfordul ugyan, hogy valóban mi követünk el hibát, de ilyenkor a nyilvánosság előtt elismerem, hogy elrontottam valamit. A többi ügynél egyszerű a recept: fognak egy méretes hazugságot, vagy egy alaposan kicsavart, elferdített kis igazságmorzsát és hatalmasra fújják. Olykor megpróbálják a valójában nem létező ügyet legitimálni egy olyan aktív, vagy már a süllyesztőben eltűnt korábbi közszereplővel, akinek a neve esetleg ismerős lehet az előző tíz évből, és már kész is az úgymond botrányos leleplezés. Legalábbis ezt érezheti az egyszeri újságolvasó, ha csak a kormányoldali médiából tájékozódik. Mondjuk akkor sincs könnyű helyzetben, ha máshonnan is, hiszen, ha ennyire ellentmondanak egymásnak a hírek, akkor aligha tudja eldönteni, vajon mi az igazság.
– Nem feltétlenül segít a széles körű tájékozódásban az sem, hogy vannak újságírók, akiknek egyáltalán nem válaszol a kérdéseire. Ezen nem kíván változtatni?
– Elismerem, a felvetés jogos, ezt valóban át kell gondolnom.
– Visszatérve az álhírekre: azért azokat nem feltétlenül az újságok gyártják, önszorgalomból.
– Természetesen, sőt, pontosan tudjuk, hogy a média többnyire csak közvetítő. Az alapot mindenhez a Fidesz és holdudvarának politikusai adják sajtótájékoztatókon, a közgyűlésen, közösségi oldalaikon. Kár volna kertelni: a megjelenő álhírek a legtöbbször abból születnek, hogy a Fidesz helyi szereplői meghamisítják a tényeket, ferdítenek, vagy egyszerűen kitalálnak híreket. Mivel pont ezzel a mentalitással veszítettek nemrég választást, egyre valószínűbb, hogy egyszerűen nem telik többre, nincs más taktika a tarsolyukban. Számos példát hozhatnék, az a véleményem, hogy ilyen volt például Barkóczi Csaba állítása arról, hogy a ZSÖK-ben tisztogatás folyik, és a rettegés az úr. Az a kijelentése pedig, hogy a Thyssenkrupp beruházását én „baltáztam el”, már olyan magasságokba repíti, mint az Origót Karácsony Gergely és a fővárosra zúdult vihar összefüggései. Említhetném Csizmadia Pétert is, aki a járvány alatt azt állította, hogy már rég lezárhattam volna a pécsi közterületeket, pedig a valóságban akkor még nem volt rá felhatalmazásom. Nemrég pedig azzal vádolt meg minket, hogy hálátlan módon eloroztuk a pécsi óvónők cafeteriáját – amit azóta már bérszámfejtettek. Aztán vannak kevésbé fontos, de attól még abszurd ügyek. Én csak mosolygok, ha egy ciklusok óta a közgyűlésben ülő képviselő egyszer csak rácsodálkozik a közösségi oldalán, hogy a belvárosban több a beton, mint a fa. Akinek nincs kellő helyismerete, az meg méltatlankodva keresi rajtunk, hogy hová lettek az amúgy sosemvolt buja belvárosi ligetek.
– Sokaknak feltűnt, hogy rezzenéstelen arccal vezényli végig a közgyűlés üléseit, ahol ezek a különböző, vagy annak tűnő valóságok élőben is találkoznak. Ahogy az is, hogy ez nem mindenkinek sikerül…
– Ha analógiát keresünk, akkor a közgyűlés a politika színháza, vagy még inkább a cirkusza. Legalábbis a Fidesz és az ÖPE képviselői mindent megtesznek érte, hogy az legyen. Azok, akik figyelemmel követik ezeket az üléseket, a következőt látják: a Fidesz és az ÖPE soraiban ülők ártatlan arccal, nagy, csillogó szemekkel, költőien összefűzött mondatokkal és drámai jelenetekkel parádéznak. A várost vezető koalíció képviselői pedig felháborodva, olykor hangosan reagálnak. Amire a válasz még nagyobbra meresztett bociszem, még drámaibbra hangolt megdöbbenés, még cikornyásabb mondatok a fideszes sorokból. Sajnos a felületes szemlélő ebből annyit lát, hogy ők szépen beszélnek, mi pedig kétségkívül nem mindig. Pedig nem másról van szó, mint hogy a várost vezető koalíció képviselőinek többsége politikai értelemben szűz, és őszintén bántja őket, ha nyájasan, mosolyogva, de a szemükbe lódítanak. Haragosak – és igen, gyakran ki is jönnek a sodrukból, mert fáj nekik a hazugság.
– Számít arra, hogy lesz ezen a téren fejlődés, változás?
– Én abban bízom, hogy a városvezető koalíció képviselői ezután sem hagyják magukat bevonni a Fidesz/ÖPE cirkuszi előadásába. A mi képviselőink nem az ártatlanul előadott ferdítésekben vagy a nagy, drámai, de üres, vagy éppen hazug monológokban erősek, mi nem ebből akarunk politikai tőkét kovácsolni. A mi képviselőink teszik a dolgukat. Bár a koronavírus számos ügyet visszavetett, szerintem ennek ellenére máris látszanak a városvezető frakciók és tagjaik első, saját eredményei.
– Ahhoz, hogy a cirkusz és a valóság közötti különbség elváljon egymástól, ugyanolyan politikai érzékenység kell, mint a hírek és az álhírek kiválogatásához. Mikor juthat el idáig a politikai viták átlagos szemlélője?
– Nem számítok gyors eredményre. Ugyanakkor azt gondolom, hogy előbb vagy utóbb a megoldott ügyek felülkerekednek a hamis lózungokon, a tények a hazugságon. Abban bízom, hogy egyre több pécsi döbben majd rá, hogy a hitelesség fokmérője nem a barokkosan álságos körmondat, hanem az, ha a körzet képviselője sikerrel járt el egy olyan ügyben, amit előtte tíz évig nem oldott meg senki. Szerintem az vezet majd a közbeszéd megtisztulásához, ha az ártatlannak tűnő, de annál károsabb, kisebb-nagyobb hazugságokra már nem lesz igény. Ha kiderül, hogy melyik politikus, melyik médium szavahihető.
– Ez volna a fő cél?
– Inkább közbülső célnak mondanám, de elengedhetetlen előfeltétele annak, hogy Pécs ismét egy élő, lélegző, működő közösség legyen. Azon dolgozom, hogy Pécs befogadó város legyen, büszke és sokszínű, olyan közösség, amely felülemelkedik a napi politikán, toleráns vallási és kisebbségi kérdésekben. Ahhoz, hogy egy város valóban sikeresen legyen, erre a közösségépítésre nagyobb szükség van, mint bármilyen infrastruktúrára.
