Kubicza János százados volt az, aki az egyedüli magasan képzett katonatisztként egységbe szervezte a szovjetekkel szemben 1956 november 5-étől számítva több mint 2 hétig ellenálló Mecseki Szabadságharcos Csoport, azaz „A mecseki láthatatlanok” hadászatban kevésbé képzett tagjait. Az alábbiakban a „Vadász” és „Béla” fedőneveket használó hős pécsi ellenálló 1957-ben írott naplóján át mutatjuk be a pécsi forradalmat, és a pufajkásokat megleckéztető helyi gerilla-harcosokat.
Kubicza beszámolója az 1956 október 23-ai eseményekről: „Az üzemekből hazafelé tartó munkásság is csatlakozott a tömeghez, mely így hatalmassá nőtt. Ebbe az izzó hangulatba vágott bele Gerő [Ernő] tragikusnak mondható rádióbeszéde, melyben az ifjúság által kivívott vívmányokat egycsapásra leütötte, az ifjúságot csőcseléknek nevezte, és a ‘szocialista vívmányok’ tisztes további fenntartása mellet szállt síkra.” A rádióstúdió előtti helyzetről: „Ebben az izzó hangulatban dördültek el az első lövések, melyek a forradalom kirobbanásához vezettek”.
1956 október 25.: „Délután a diákság a tanárok vezetésével felvonul a Széchenyi téren, ahol kb. 8-10 ezer főre gyűlt össze a tömeg és ennek jelenlétében fűrészelik le a Nádor, majd a városháza tetejéről a gyűlölt csillagot, majd ledobják a tömeg közé, amely darabokra töri-zúzza azt.”
1956 október 26. – A megyeházáról is leverték a csillagot, a munkások vonulásába viszont belelőttek a szovjetek: „Két sérülés is történt. Ez az incidens végleg elkeseríti a tömeget, s a híres ávósok hamarosan kereket oldanak a városból…”
1956 november 3-4.: „A vasutasoktól hallani, hogy erős szovjet páncélos erők közelítenek Záhony felől [Pécs felé] és ennek ellenére konkrét védelmi intézkedés nem történik.” A szovjet sereg bevonult Pécsre. A városvédő csapatok ekkor a Mecsekbe menekültek. Így kezdődött a láthatatlanok története, akik ekkor még Kubicza nélkül szerveződtek csapatokba.
A mecseki „csigalépcső-állás” a Mecsek-kapunál. Itt történt az eset, melynek során az ellenállók olajat öntöttek az útra, amin a tankok lánctalpai nem fogtak. Az egyik tankból kidugta a fejét egy tiszt, amit a felkelők egyike szét is lőtt.
A partizánok a tettyei sziklákról lőtték a szovjet tankokat. A környék házait és a domboldalt kezdték el ezután lőni a szovjetek, mivel nem tudták, hogy pontosan hol bújnak meg a partizánok. Sokan meg is haltak a pécsiek közül. Erre írja Kubicza, hogy „Békés szándék a javából”.
Kubicza tanácsára a gerillák átvonultak Vágotpusztára, ahol november 12-ig táboroztak. A láthatatlanok kiképzése is itt történt meg.
Az első napokban itt bizonyos források szerint ezer felkelő is összegyűlhetett, de csak pár százan maradtak, mire Kubicza megeskette őket a város védelmére.
1956 november 14., a pécsváradi rendőrőrs ostroma: a láthatatlanok fegyvert akartak szerezni az őrsről. A kialakult tűzharcban egy rendőrt lőttek agyon, és itt kapott végzetes fejlövést Málics Ottó is, a partizánok egyik vezetője. A képen a támadás vázlata látható.
Az őket üldöző szovjetek elől Jugoszlávia irányába menekültek, ahova később Bélvárnál jutottak át november 22-én. Itt és ekkor végleg letették a fegyvert.
