Egy gyermek születése rengeteg munkával jár, de nem csak amiatt, mert az újszülött sok törődést és figyelmet igényel. Ha már van egy nagyobb testvére, bármennyire nehéz, rá is kell időt fordítani, sőt, többet mint gondolnánk. Az újszülött kistestvér érkeztével ugyanis minden nagyobb testvérben felerősödik a féltékenység – ennek kezelése pedig a szülők feladata.
A kistestvér érkezése kivétel nélkül minden esetben próbára teszi a család életét, a nagyobb gyermekben ugyanis felébred az a fajta félelem, hogy elveszítheti az anya és az apa szeretetét. Többé már nem csak ő lesz a középpontban, ezért mindenképpen nagy próbatétel ez az időszak az idősebb poronty számára. Ennek kezelésében pedig a szülőknek van hatalmas felelőssége.
A köznyelvben ezt a jelenséget testvérféltékenységként ismerjük, ám ez az érzelem a hagyományos értelemben vett negatív kifejeződés mellett például túlságosan védelmező magatartásban is megnyilvánulhat.
Mit tehetünk ellene?
Goldmann-né Fehér Hajnalka pécsi gyermekpszichológus elmondja: nem elég szavakkal kifejezni, hogy „téged is ugyanúgy szeretünk”, hiszen a cselekedetek néha többet érnek ezer szónál. Léteznek praktikák arra, hogy már a pocakban elkezdődjön a két testvér egymáshoz való szoktatása. Jó megoldás például, ha engedjük a nagyobb gyermeknek, hogy énekeljen a pocakhoz, simogassa azt, esetleg úgy teszünk, mintha a pocakban levő baba ajándékot küldött volna a nagy testvérnek, azt mondjuk neki, hogy ezt a kistesód küldte neked, stb.
– A baba születése után, bár furcsán hangzik, mégis a nagytesó kell hogy kapja a több figyelmet. Hiszen a csecsemő „csak” eszik és alszik, a nagytestvérnek viszont pszichológiai szempontból is fokozott szüksége van a figyelemre, az együtt töltött értékes időre – így a szakember.
Hozzáteszi: nyilván a kicsire is kell figyelni, mégis, ha időnk engedi, akkor játszunk együtt a nagyobb lurkóval is. Ám, ami még ennél is fontosabb, rendszeresen időt kell szakítaniuk a szülőknek arra, hogy kizárólag az idősebb gyermekkel csináljanak programot.
Ha már baj van
Goldmann-né Fehér Hajnalka elmondja, hogy a nagy testvérnek a viselkedésében is visszaköszön az, ha elhanyagoltuk őt. Általában agresszívebb, verekedősebb vagy sírósabb lesz, alvási vagy étkezési problémái is lehetnek. Ezek mind utalhatnak arra, hogy úgy érzi, a szülei őt nem annyira szeretik mint a kistestvért. Ha ennek valóban van valóságalapja, akkor még több energiát kell fordítanunk a „másság” megértésére, elfogadására. Mindegyik gyerekhez különböző módokon tud közeledni és kapcsolódni a szülő, egyikhez könnyebben, míg a másik „megdolgoztatja” és változásra, fejlődésre készteti.
Nagyon fontos, hogy a szülők elsősorban a saját mentális egészségükre ügyeljenek, legyenek tisztában saját magukkal, akkor kisebb az esélyük, hogy a gyermekükre vetítik megoldatlan problémáikat – erről ITT írtunk bővebben.
Zokon tudják venni a nagy testvérek, ha például a picinek születésnapja van, ő pedig nem kap semmit – ilyenkor nem szabad kiengesztelni ajándékkal, hanem meg kell magyarázni a nagyobb testvérnek, hogy most nem az ő születésnapja van, amikor az övé lesz, akkor a kis tesó nem fog majd kapni ajándékot. Ezeket az irigykedéseket el kell viselnünk, és a lehető legérthetőbben megmagyaráznunk, hogy az egyik testvér miért nem kap ajándékot.
Tinédzser korukban pedig, amikor a gyerekek igazságérzete is nő, az apró különbségeket is nagyon érzékenyen kezelik. Így azokat a mondatokat, hogy „nézd meg a testvéred milyen ügyes”, vagy „bezzeg a testvéred” kezdetű mondatokat felejtsük el, mert nagy gondokat és frusztrációt tud okozni a gyerekek lelki világában.
