Második alkalommal szervezték meg szombaton Pécsett az úgyneveztt Parafesztivált. A hiánypótló rendezvény legfontosabb küldetése, hogy bemutatkozási lehetőséget nyújtson a fogyatékkal élő alkotók számára. A fesztiválhoz a Kodály Központot a város térítésmentesen bocsátotta a szervezők rendelkezésére.
A Parafesztivált 2010-ben szervezte meg először a Mozgáskorlátozottak Baranya Megyei Egyesülete, akkor még Art Parafesztivál néven az Európa Kulturális Fővárosa programsorozataihoz csatlakozva. Ennek a négy évvel ezelőtti rendezvénynek a folytatásai az idei fesztivál.
– Az összes fogyatékkal élő csoport – a hallássérültektől, a mozgáskorlátozottakon át, egészen a szellemileg sérültekig – bemutatkozási lehetőséget kapott a fesztiválon. Ők egyfelelől kiállíthatták művészeti alkotásaikat, délután pedig több csoportban felléphettek a hangversenyteremben – ismertette a programot Kovács Kálmán a Mozgáskorlátozottak Baranya Megyei Egyesületének elnöke.
Ricz Józsefné például gyógykristályból készült ékszereit mutatta be a szombati fesztiválon. A kozármislenyi hölgy Crohn- betegségben szenved, melynek következményeként nagyon rosszak az izületei.
– Legutóbb például pont az ujjaim fájtak nagyon, de ez sem tartott vissza attól, hogy alkossak, hiszen már két év ezzel foglalkozom. Egyébként is hiszek abban, hogy a kristályok gyógyítanak.
Az egész napos programot a Kodály Központban rendezték meg, melyet az önkormányzat díjmentesen ajánlott fel a szervezőknek.
– Minden évben megkeressük azt a lehetősget, amikor térítésmentesen adhatjuk át valamilyen civil szervezetnek a Kodály Központot. Idén a Mozgáskorlátozottak Egyesületével fogtunk össze, hiszen Pécs városában úgy gondoljuk, az akadálymentesítés nemcsak az építkezésekről szól, sokkal inkább arról, hogy értékeljük fogyatékkal élő embertársaink munkáját, és az általuk létrehozott értékeket – nyilatkozta lapunknak Csizi Péter Pécs alpolgármestere.
A fesztivál elsősorban a fogyatékkal élőknek szólt, ám az egészséges pécsieket számára is tartogatott üzenetet, melyet Ricz Jánosné fogalmazott meg nagyon jól: a fogyatékkal élőknek nem a sajnálatra van szükségük, hanem arra, hogy a társadalom észrevegye, ők is teljes értékű emberk.
