A Pécsi Szín-Tér Egyesület nemrég zárta le két, párhuzamosan futó börtönprojektjét. Mindkét programban fiatalkorú fogvatartottakkal dolgoztak együtt egy-egy közösen létrehozott alkotáson. A fiúk a pécsi börtönben, a lányok Kecskeméten gazdagodhattak lelkileg A forrás magam vagyok elnevezésű, 10 hónapos projekt keretein belül. Kertet építettek, falat festettek és egy darabot is színpadra állítottak a kemény sorsú fiatalok.
Nem az első alkalom
A forrás magam vagyok projekt, amely a Fiatalok Lendületben Program támogatásával valósult meg, a harmadik olyan vállalkozása volt a Pécsi Szín-Tér Egyesületnek, amelynek elsődleges célja a közösségi művészet segítségével a zárt intézeti fiatalok megerősítése.
– 2007-ben ismertem meg a módszert Nicaraguában, aztán Kaposváron láttam, hogy Magyarországon is van ilyesmire lehetőség. A (vizuális) alkotás nagyon sokat segít a fogvatartottaknak abban, hogy megnyíljanak önmaguk és mások felé egyaránt – meséli Katona Krisztina, a projekt ötletgazdája. Az elmúlt években három helyszínen folytak foglalkozások: Pécsett, Kecskeméten és Velencén. Falfestmény, óriás társasjáték készült a közel egy éves programokon, amelyeken sok egyetemista önkéntes is segédkezett, akik szintén értékes tapasztalatokkal gazdagodtak és a börtönbüntetését töltőkkel szembeni előítéleteiket is legyőzték.
A forrás magam vagyok
A legutóbbi projektet a fiúkon túl a női fiatalkorú fogvatartottakra is kiterjesztette az egyesület. Ők az országban egyetlen börtönben, Kecskeméten vannak jelen és a foglalkoztató programok szempontjából nagyon elhanyagoltak, ezért is tartották fontosnak a velük való munkát Krisztináék.
– A lányokkal egy összművészeti programot valósítottunk meg, aminek jócskán voltak terápiás elemei is. Többféle vizuális technikai eljárást is felhasználtunk, illetve a közösségi színházra is hangolódtunk – meséli Katona Krisztina. Egy hatalmas falfestményt alkottak, amelyet közösen terveztek és festettek meg. A színdarab a saját élettörténeteiket dolgozza fel.
– Interjúkat készítettünk három lánnyal a gyerekkoruk nehézségéről, ezekből vett részletekkel indult el ez a darab, így a hallgatók szembesülhettek vele, honnan jöttek a lányok, milyen törésből kell újra építkezniük – avat be Krisztina. Az egyikük például azért imádkozott, hogy végre elkerülhessen családjától, számára a börtön jelenti a megváltást.
A pécsi börtönben a fiúk egy újdonságnak számító kertépítésben vettek részt. Azt akarták ezzel elérni, hogy bővüljön a gyógyító tevékenységek köre, amelyekkel nem csak lefoglalja magát a fogvatartott, hanem közben lelkileg is épül. Egy fűszerspirált alkottak, az általuk készített kerámiatálakba pozsgásokat ültettek, valamint festéssel díszítették az udvar szürke betonelemeit és a vázákat.
Kecskeméten egyébként a fiúkat is bevonták, velük Csodakonyha néven tradicionális magyar és cigány ételeket főztek, közelebb hozva ezzel az otthon melegét, ugyanis a börtönben alapvetően még tányérból sem ehetnek.
Feltűnő változás
A foglalkozások során a fiatal fogvatartottak több szempontból is jelentős változásokon mennek keresztül, nagyon sokat jelent számukra az alkotás folyamata, valamint a külvilággal való érintkezés, hiszen egyébként csak a tévéből tudnak tájékozódni.
– Odabent egymással szemben is erős falakat építenek a fogvatartottak, ami egyébként a börtönhierarchia természetes velejárója. Az alkotás egy időre elfeledteti azt, hogy hol vannak. Ilyenkor meg tudnak nyílni egymás felé és felénk is, érzelmeik kioldódnak. Érzékelhető, hogy csapatként működnek a folyamat végére, egyre nagyobb felelősséget tudnak vállalni – számol be tapasztalatairól Katona Krisztina.
Krisztina azt tartja az egyik legnagyobb sikernek a projekt kapcsán, hogy a nehéz sorsú lányok milyen sokat tudtak fejlődni nőiségükben, érzelmeikben. A lányok az önismereti tevékenységek során tehát olyan alapvető élményeket élhettek át, amiket korábban nem tapasztaltak, aminek forrása az önmagunk és mások felé irányuló szeretet.
