Ismét egy hangulatos, kiváló zenékkel teli esten vehetett részt a közönség a Pannon Filharmonikusok és karmestere, Vass András, valamint a fiatal bariton operaénekes, Ludwig Mittelhammer jóvoltából, aki Mahler-dalciklust énekelt. Élménybeszámoló.
A koncert első felében két művet hallgathattunk meg. Az első mű a romantikus francia zeneszerző, César Franc Psyché és Erósz című darabja volt, ami éterien, csendesen szólalt meg a hatalmas koncertteremben, aztán pillanatok alatt felépült egy csodás zenei ív, megkoronázva azt egy csúcsponttal, majd tovább hömpölygött – kicsit emlékeztetett Wagner „végtelen dallamára” például a Trisztán és Izoldában. Végül elcsitult a zene. Sajnos mire igazán beleélte volna magát a hallgató a titokzatos zenébe, már vége lett, csupán egy néhány perces műről van szó.
A második darab, Gustav Mahler Egy vándorlegény dalai című rövid dalciklusa volt, mely négy dalból állt, és melyet Ludwig Mittelhammer tolmácsolt a közönségnek. Maga a zene hangulata, témája már első hallásra is nagyon emlékeztetett a Mahlerénél talán híresebb két ciklusra, a dalirodalom két gyöngyszemére, A szép molnárlányra és a Téli utazásra, melyek Franz Schubert ismert klasszikusai.
Egy kis kedvcsináló, itt Thomas Hampson kiváló amerikai bariton előadásában:
A mű szomorú és súlyos, jól tükrözi a főhős (a vándor) hánykódását azon az úton, ahol vágyakozva keresi a boldogságot, hol bízva a szerelem beteljesülésében, hol teljesen elvesztve minden reményt.
Ahogy Mahler fogalmazott az általa alkotott vándorról:
ezeknek a daloknak a „terhe”: egy férfi, aki a szerelemben csak szomorúságot talált, az útján tovább haladva, nekivág a nagyvilágnak – egy vándor.
Mittelhammer bensőséges hangulatot teremtett – mely a daléneklésnél nagyon fontos –, ízlésesen és muzikálisan tárta a közönség elé „gondolatait” Mahler zenéjéről. Emellett remek a kiállása (ez is fontos szempont egy énekesél), nagyon szép mélységei (mély hangjai) vannak, a hangja fiatalos, üde. Talán néhány év múlva, egy kicsit idősebben, még jobban, érettebben fogja majd előadni ezt a rövid, de mégis annyi érzelmet magába sűrítő, nehéz zenei anyagot.
A program második részében Brahms műveinek örülhettünk, egészen pontosan a III. szimfóniának és a Magyar táncokból három tételnek.
A III. szimfónia Brahms egyik legfontosabb műve, egy zenekritikus (Eduard Hanslick) azt mondta róla, ez Brahms legtökéletesebb szimfóniája. A darab nagyságát jelöli az is, hogy filmekben is feltűnt (az Ellenáramlat című film noirban vagy a Szereti Brahmsot? című romantikus drámában, Ingrid Bergman főszereplésével), illetve a könnyűzenében is, például Frank Sinara Take my love című számában vagy Santana Love of my life című dalában. A harmadik tétel szomorú és kiábrándult zenei motívuma nagyon fülbe mászó, még napok után is dúdolja az ember, láthatjuk, hányan feldolgozták. A Pannon Filharmonikusok is nagyon szépen, kiegyensúlyozottan játszotta a művet, a közönség bizonyára jól el tudott merülni közben gondolataiban, legalábbis szerintem ez a zene kifejezetten gondolatébresztő.
És az említett Sinatra-dal:
https://www.youtube.com/watch?v=FvO70Fk40Pg
Ezek a gyönyörű, ám súlyos művek után zárásként három Magyar táncot hallhattunk, melyek igazi közönségkedvenc-darabok, egy kis vidámságot csaltak vissza a koncertterembe. Aki nem ismerte ezeket, és már készülődik a Csillagok háborúja karácsonyközeli bemutatójára, meglepődhetett, hogy néhány zenei motívum (a 3-as és a 7-es táncokban) kifejezetten hasonlít a híres Star Warsban található egyes témákra.
De vajon melyikekre?
Az idézet forrása: Halmai Katalin: Gustav Mahler vokális művei (2010)
