Egyre több huszonéves lép a vállalkozók körébe. Sokan csak a maguk urai szeretnének lenni, mások pedig világmegváltó ötletüket valósítanák meg. Lássuk, mi a helyzet a pécsiekkel, ők vajon miért, hogyan és mire vállalkoznak.
Elsőként egy egészen friss vállalkozás, a SocialWings alapítóját, Steindl Mátét kérdeztük. A srácok (és egy lány) fél éve kezdtek el cégeknek teljes online megjelenést szolgáltatni. Jelenleg 4 fővel dolgoznak, eredetileg mindegyikük pécsi. Nevük arra utal, hogy „szárnyakat adnak a közösségi médiában és az online felületeken”.
– Vannak már megbízásaitok?
– Igen, vannak. Kezdetben csak ismerősöknek segítettünk, illetve tőlük kaptunk megbízásokat. Aztán hamar híre ment, hogy mivel foglalkozunk és egyre több lett az olyan érdeklődő is, akiket nem ismertünk személyesen.
– Ütköztél-e nehézségekbe, mikor belevágtál?
– Még most is rengeteg nehézség van, de minden ilyen szituációnak a megoldása hozzáad valamit az önbizalmamhoz, fejlődöm általa. Igazából egy nagy tanulási folyamat az egész. Ha jól csinálod és szorgalmas vagy, annak kézzelfogható eredménye van.
– Mit vársz ettől az egésztől?
– A célom az, hogy hosszú távon olyan munkahelyeket tudjak teremteni, amilyet én is szerettem volna, mikor alkalmazott voltam.
– Mivel biztatnád a fiatalokat arra, hogy vállalkozást indítsanak?
– Csak azokat biztatnám, akik tényleg vállalkozni akarnak. Sok kitartás kell hozzá és szinte biztos, hogy elsőre nem fog összejönni, de ez nem baj. Minden próbálkozásból rengeteget lehet tanulni. Nem szabad feladni. Ha valakinek van egy jó ötlete, vagy nincs ötlete, csak vállalkozni szeretne, hogy ne legyen főnöke és 8-tól 4-ig tartó munkaideje, akkor próbálkozni kell. Amikor összejön, sikerül megkötni az első üzletet, akkor nagyon boldog lesz. Megéri.
Dancs Anita, a tavaly szeptemberben létrehozott dAncsi műhely tulajdonosa és alkotója ugyan már nem huszonéves, mégis jó példa az újrakezdésre, új vállalkozás indítására. 2013-ban végzett a PTE-n építész-tervezőként, majd két évig hivatalban dolgozott. Ezután született kislánya, neki kezdett el először kézzel készített tárgyakkal kedveskedni, amiből egy pályázat útján mára már vállalkozás lett.
– Hogy jött létre a műhely?
– Mindig is szerettem magamat ilyen tárgyakkal körülvenni, legyen szó varrásról, vagy házi betonozás útján készített berendezési tárgyakról. Illetve ajándékozni is jobban szeretek ilyeneket. Szeretek kísérletezni is mindenféle anyaggal. Jött egy országos, fiatal vállalkozókat támogató pályázat. Sokat vacilláltam, hogy megálmodjak-e valami újat, vagy maradjak a hivatali vonalon. Végül a férjem biztatására vágtam bele. Végül is, mikor álmodjunk, ha nem most? A pályázat elnyerését követően képeztek egyéni vállalkozóvá és itt ki is alakult, hogy mit szeretnék csinálni a jövőben. Úgy indultam, hogy termékeket szeretnék eladni, de a végére úgy hozta az élet, hogy DIY (do it yourself = csináld magad) foglalkozásokat tartok.
– Mivel foglalkoztok ezeken pontosan?
– Olyan technikákat igyekszem megtanítani a résztvevőknek, melyek nem igényelnek nagy szakmai tudást, inkább csak kreativitást és kalandvágyat. Ehhez jött létre a műhely, ahol is az eszközeimet ajánlom fel, amikkel dolgozunk a workshop alatt. Legutóbb egy háromfős társasággal készítettünk babzsákfoteleket. Volt közöttük teljesen kezdő is, aki a végére egy 100 százalékosan saját készítésű fotellel térhetett haza büszkén. Kis csoportban jobban oda tudok figyelni az egyénekre. Hangsúlyozom, hogy én sem vagyok profi varró. Ez fontos, szeretném azt közvetíteni, hogy nem csak profik képesek létrehozni ilyen tárgyakat.
– Mit vársz a műhelytől?
– Olyan technikákat szeretnék elsajátítani, amiket másnak is érdemes megtanítani, másoknak is van rá igénye. Rá szeretnék találni azokra az emberekre, akiket hozzám hasonlóan örömmel tölt el az alkotás, szívesen választják a kikapcsolódásnak ezt az aktív formáját. Remélem, sikerül olyan szakemberekkel is együttműködnöm, akiket egy-egy foglalkozás alkalmával vendégül láthatok majd a műhelyben.
– Mi a legjobb a saját vállalkozásban?
– Egy vállalkozás elindításakor szükség van rá, hogy álmodjon az ember és elképzelje magát úgy, hogy működik, amit csinál. Ha ez célként lebeg a szemünk előtt, akkor az a mélypontokon is át tud lendíteni. Minden élet egyedi, így nincs egy általános recept, ami alapján mindenkinek bejön a dolog. Mindenképp idomulni és alakulni kell, rugalmasnak és nyitottnak lenni. Ezt tanácsolom a fiataloknak.
Soltész Péter is bővíti listánkat, ő a Soul Chambers basszusgitárosa, de saját vállalkozást is vezet. Péter alapvetően közgazdász, néhány szerencsés szakmai lehetőség vitte a kisvállalkozói pályára, emellett programszervezési-technikai munkatársként dolgozik a Zsolnay Fényfesztiválon és más rendezvényeken.
– Bemutatnád röviden a céget?
– Cégem, a Machine One fényfestések és vizuál projektek menedzselésével, illetve mellékágon zeneipari projektekkel foglalkozik. Hangfelvétel, turnémenedzsment, eszközök bérbeadása. 2010-ben kezdtem komolyabban foglalkozni ezzel.
– Folyamatosan vannak megbízásaid?
– Igen, szerencsére olyan hazai partnerekkel dolgozhatok együtt, akik magas nívót képviselnek. A nemzetközi színtéren is előfordulnak kisebb-nagyobb projektek. Nagyon büszke vagyok arra, hogy a Zsolnay Fényfesztiválon dolgozhatok a ZsÖK alkalmazottjaként, jelenleg ez teszi ki az időm nagy részét.
– Voltak segítőid a kezdeti időszakban? Mennyire volt rájuk szükség?
– Az elején, amikor senki nem hisz az embernek, és még nem tudják, hogy mi fán terem egy fényprojekt, nyilván mindent szembeszélben és hitetlen emberek közt kell csinálni. Kevés pénzből, kevés idő alatt, saját szakállra, vérrel-verítékkel, utólag meggyőzve az embereket. Akik segítettek, kevés kivételtől eltekintve mind hosszú távú partnerekké váltak, nagyra becsülöm ezeket a cégeket, embereket.
– Mi a legjobb a saját vállalkozásban?
– A gyakorlati szabadság élményét szeretem a legjobban. Azt csinálhatom, amit szeretek, az embereknek örömet okoz a tevékenységem. Ennél többet várni a munkámtól szerénytelenség volna.
– Biztatnád a fiatalokat arra, hogy vállalkozást indítsanak?
– Van egy egyszerű szólás-mondás. „Ha nem építed meg a saját álmodat, valaki más álmát fogod építeni.”
