A Csőke Renáta Quartet 2010 januárjában alakult Pécsett, karakteres énekesnőjének és képzett zenészeinek hála, gyorsan be is robbant a világzenei életbe. Egyelőre kisebb szünetet tartanak, de nem tétlenkednek. Az együttesről és készülő filmjükről a formáció dobosa, Krommer Balázs mesélt.
– Kezdjük a legelején! Hogy született az együttes?
– A zenekar magja Reni korábbi együtteséből alakult ki 2010 elején, amelybe bekerült régebbi barátom, Baksa Péter is, akivel már más formációkban is játszottam együtt. Utána csatlakozott Ferenczi Roland gitáros, legvégül pedig én. A tagcserék nagyjából 2-3 hónap alatt játszódtak le. Előtte pedig még az együttest is máshogy nevezték, ráadásul csak Petit ismertem személyesen. A történet elején még úgy volt, csak beugrom egy koncertre. Végül ott maradtam.
– Miként definiálnád a stílusokat?
-Ez nehéz kérdés, leginkább etno-dzsesszként szoktuk emlegetni. De számos stílus keveredik a zenénkben: nagyon sok benne a dzsessz, a – főleg lovári – népzene, a rock, s a latin stílusjegy. A zenénk egyfajta egyedi mixtúrája a stílusoknak.
– Nem kevés keleti hangzásvilággal…
– Igen, valóban dominánsan jelen van, de szerintem a lovári világ stílusjegyeitől a keleti hangzás elválaszthatatlan. Erre Reni éneklése és zenei gondolkodásmódunk is ráerősít.
– Milyen témákat dolgoztok fel?
– Ezt Renire bízzuk. Ő hozza a balladai témákat, melyek rendkívül sokrétűek, a szerelemtől a szerelemféltésig megannyi hétköznapi érzést dolgoznak fel. Én elsősorban nem a szöveg felől közelítem meg a zenét, de quartet esetében nagyon meghatározó ez is.
-Hogy döntöttetek a formáció nevéről?
– Kezdetben egy munkacíme volt az együttesnek, Csőke Renáta Projekt néven zenéltek Petiék. Aztán amikor én is ide kerültem, felmerült: nevezzük át a bandát. Nem valami különleges, egyedi nevet választottunk, hanem hagyományosat, így lettünk quartet.
-Mi hozta meg az áttörést?
– Szerintem a Fringe, majd az Athe Sam Fesztivál megnyerése. Kiderült, hogy komoly potenciál van bennünk. Az egyik lehetőség pedig hozza a másikat, aminek hála, később rendkívül sok helyre el is jutottunk. Voltunk Granadában, Bécsben, Aradon és Törökországban is. Az első igazán nagy dobásnak azonban tényleg az V. Athe Sam Fesztivál első díját mondanám, ahol modern zene kategóriában nyertünk a budapesti Gödör Klubban.
– Mitől olyan egyedi az együttes?
– Az én véleményem az, hogy jó és érdekes arányban keveredik benne a zenei összeszokottság a szaktudással és az egyéni tehetséggel. Ehhez jön még Reni különleges hangja és Roland egyedi gitárfelfogása. De ha két szóban szeretném összefoglalni, akkor az ízlést és a tehetséget emelném ki.
– Melyik út volt eddig a zenekar csúcspontja?
– Számomra egyértelműen a tavalyi spanyolországi turné. Annyira jól még sehol nem éreztem magam, mint ott. Négy koncertet adtunk, ezek közül a legemlékezetesebb a granadai volt Sacromontén, az Alhambrával szemben található hegyoldalban. Sok száz ember előtt játszottunk hatalmas sikerrel, ráadásul rakás cikk is megjelent rólunk a helyi lapokban, amelyekben dicsértek minket. Fantasztikus volt.
– Mi a helyzet veletek most?
– Jelenleg szünetelünk, mert az élet úgy hozta, hogy Reninek ki kellett mennie Angliába. Sajnálatos, hiszen most indult volna be igazán az együttes pályája. Petivel azonban most is együtt zenélünk egy dzsesszzenekarban, és természetesen Rolanddal sem szakadt meg az együttműködés.
– Hamarosan pedig egy filmet is bemutattok a quartetről…
– Így van. A film apropója egy szomorú esemény, hiszen feltörték a próbatermünket és ellopták a felszerelésünk jelentős részét. A mozi pedig azt mutatja be, hogy kitaláltunk egy eseményt, amivel legalább részben csökkenteni tudtuk a kárunkat. Ez igazából egy önsegélyező akció volt, mivel nem lett volna pénzünk pótolni a felszereléseket, zenélni viszont muszáj. Sárics Balázs – aki jó barátom és a zenekarral a kezdetektől fogva szimpatizál (a PécsMa.hu munkatársa) – felajánlotta, hogy megfilmesíti ezt a történetet, mert megfogta, ahogy kreatívan próbáltuk kihúzni magunkat a gödörből.
– Mi volt ez az esemény?
– Igazából egy koncert köré szervezett egész napos főzős-iszogatós-beszélgetős buli. Kezdetnek megkerestünk számos szponzort, akik ajándékokkal járultak hozzá az eseményhez – ezeket pedig a nap folyamán szétosztogattuk a támogatóink között. Az összejövetel egyébként jól sikerült: sokan jöttek el, akiket tényleg érdekeltünk, és a koncert is remek volt. A film is részben erről szól, de sok felvétel bekerült a török turnénkból is, ahol a bevételből részben pótolni tudtam az ellopott felszerelésemet. Aki pedig többet szeretne erről tudni, az az egész történetet megtekintheti majd a néhány héten belül bemutatandó mozinkban.
[youtube url=”https://www.youtube.com/watch?v=K-5leapYuns” width=”650″ height=”440″]
