Brokkoli, főzelékek és spenót? Valószínűleg nem a kicsik kedvencei, mégis szükségük van a bennük rejlő tápanyagokra. Így vagy úgy, általában a szülőknek be kell vetniük cseleket és praktikákat, hogy beleimádkozzák a picikbe ezeket az ételeket. Megkérdeztünk néhány hozzáértő szülőt és pszichológust, hogyan lehetünk a legeredményesebbek.
Amit nagyon fontos szem előtt tartani és amit a szülők kevésbé hisznek el, hogy a példamutatás és a „nem erőltetés” a leghatékonyabb módszerek. Goldmann-né Fehér Hajnalka pécsi gyermekpszichológus szerint a legrosszabb amit tehetünk szülőként, ha „jutalmazzuk” a gyermeket azért, hogy megette az elé tett ételt, kivétel ez alól a jutalmazó desszert. Hozzáteszi, hogy nagyon kártékony tud lenni, ha esetleg családi vita, perpatvar alakul ki az ebéd vagy vacsora körül. Így olyan feszültséggel telítődik az étkezés, ami hosszú távon akár a gyermek táplálkozási zavarához is vezethet.
Hogyan kezdjünk neki?
A pécsi gyermekpszichológus elmondja, hogy új ízekkel, ételekkel nyugodtan kínáljuk a gyermeket, de semmiképpen ne erőltessük, hiszen nem baj, ha a pici ragaszkodik a megszokott ízekhez. Idővel, ha azt tapasztalja, hogy otthon változatos a menü, és látja, hogy a bölcsiben vagy az oviban több mindent hajlandóak megkóstolni a gyerekek, akkor előbb-utóbb hajlandó lesz bővíteni a repertoárját.
Megkérdeztünk három pécsi apukát és anyukát, akik egyben remek szakácsok is, hogy ők hogyan próbálták rászoktatni porontyaikat a tápanyagdús és változatos, ám kevésbé szimpatikus táplálkozásra.
[box title=”Szugfil Máté, a pécsi Piazza del Grano szakácsa” box_color=”#8fa7e1″]
Egy kisfiam van, aki most lesz 2 éves. Amit nem nagyon kedvelt, azt általában banánnal vagy valamilyen más édes gyümölccsel turbóztam fel, és próbáltam követni azt is, hogy a korának megfelelő zöldségeket fogyassza és azokat ne unja meg. A lényeg az, hogy nem ízesítettem se sóval, se egyéb fűszerekkel, hiszen a zöldségek és gyümölcsök kombinálva így is igen ízletesek voltak. Nem kellett sem jutalmat, sem mondókát bevezetnem, mert ügyesen evett. A legjobb az egészben, hogy szerintem ennek köszönhetően, sokkal jobban kedveli a gyümölcsöket, mint bármilyen más édességet![/box]
[box title=”Lánczos Sándor, pécsi Fahéjas Kávé gasztroblog szerkesztője” box_color=”#88ddb6″]
Az én kétéves kisfiamnál eddig mindig bevált az a módszer, hogy mindent leturmixoltam, ami nem tetszett neki. Az összes zöldséget és gyümölcsöt összedaráltam, majd mint egy krémlevest tálaltam a picinek. Pluszban természetesen kitaláltam izgalmas ízesítéseket is, citrommal, fahéjjal vagy egyéb természetes fűszerrel turbóztam fel a turmixokat. A másik tuti módszer, hogy a nagyobb zöldségeket hasábburgonya formájú szeletekre vágom, majd a sütőbe teszem. Picit más színe lesz a „sült krumplinak”, de falni fogja. Szerencsére nálunk soha nem volt probléma az étkezéssel, hiszen mi rengeteget forgunk az ételek között. Jelenleg esténként a fiammal azt játsszuk, hogy a konyhaszekrényben sorakozó aromákat megszagolja, és megmondja, milyen íz kapcsolódik hozzájuk – játék az egész.[/box]
[box title=”S. Pápa Petra, a Nosalty insternetes gasztromagazin pécsi alapítója” box_color=”#ed966d”]
A vacsora és az étkezés akkor lesz célravezető, ha a pici látja, hogy az asztalnál ülni igazi móka. Ha tudja, hogy kap néhány finom falatot és a család jót fog beszélgetni, akkor élvezni fogja, és meg is fogja enni, ami elé teszünk. Szerintem minél színesebb az étel, annál több kedvük lesz azt megenni. Ugyancsak kedvcsináló lehet, ha elvisszük őket a piacra, velük együtt főzünk, sütünk, esetleg együtt bújjuk a színes szakácskönyveket. Ha valami nem ízlik nekik, elfogadom, nem erőszakoskodok. Egy fontos szabály azonban van nálunk: mindent meg kell kóstolni. Ha nem ízlik, rendben, de legalább megkóstolták. Ha valamilyen zöldség (pl. spenót, brokkoli) nem ízlett nekik, akkor sem adom fel, később próbálkozom másfajta elkészítési móddal, hátha úgy bejön nekik.[/box]
