Fogtündér, tojást tojó nyuszi, rénszarvasokkal repülő szakállas úr és angyalka, aki ajándékokat varázsol a fa alá: gyerekeink megannyi mesés történeten nőnek fel, melyekből kirángatva fájdalmasan és sérülten huppannak a valóság talajára. Kell nekünk ez?
Mikulás, húsvéti nyúl, fogtündér: édes kis hazugságok, melyeket olykor-olykor még mi, felnőttek is élvezünk, nemcsak a gyerekek. Ám ha visszaemlékszünk, legtöbbünkben fájdalmas traumaként él az emlék, amikor megtudjuk az igazságot: Mikulás nincs is. A fogtündér helyett anyukánk csúsztatta a párna alá az ajándékot. Nincs nyúl, és a nyulak nem is tojnak tojást.
Persze nehéz úgy igazságot tenni, hogy a fogyasztói környezet elvégzi helyettünk a munkát, és akkor is illúziókba ringatja a gyereket, ha mi nem szeretnénk. Ha szezon előtt már minden óriásplakátról a Télapó kukucskál, akkor nehéz lesz beadni a totyogónak, hogy ez csak egy ügyes marketingtrükk, amivel még több csokoládét tudnak majd eladni.
Ahogy Fehér Hajnalka pécsi gyermekpszichológus fogalmaz, tény, hogy a szülők általában nem tudják, hogy mit mondjanak csemetéiknek a mozgólépcsőn szembejövő mobilozó Mikulásról, vagy a feltűnően fiatal, kissé pityókás Télapóról. Sok szülő ráadásul úgy gondolja a szakember szerint, hogy gyermeke érettebb, okosabb lesz attól, ha tisztában van a realitással, ám sokat árthatunk, ha siettetjük a dolgokat.
– Az érési folyamatnak köszönhetően a gyerek 6-7 éves korára egyre inkább szét tudja választani a realitást az álomvilágtól. Egészen addig viszont szüksége van a misztikumra, és a mesékre, ne forrázzuk le a gyermeket a valóság rideg elemeivel. Csak ha már készen áll és igényli azt – mondja a pszichológus.
Az ünnepeknek van bizonyos időt tagoló funkciója is
A szakember szerint a kisgyermek tájékozódása az időben elég korlátozott, ezért sokat segítenek nekik például az ünnepek. Minden család a saját egyéni módján tartja ünnepeit, a saját családtörténetének és értékrendjének megfelelően. Az ünnepek, a rítusok kapaszkodót adnak a gyermekeknek és a szülőknek is.
– Fontos, hogy a szülők értékeket közvetítsenek a gyermekek felé és tegyék ezt oly módon, ahogyan az személyiségükkel és a világról való vélekedésükkel harmóniában áll. Ha ebbe beletartozik a Jézuska vagy a húsvéti nyúl, akkor úgy. Ha nincs benne, akkor nem úgy.
A lényeg, hogy a családra jellemzően hitelesen, annyi misztikummal és mesés elemmel átszőve tálaljuk ezeket a történeteket, ami otthonos és természetes SZÁMUNKRA.
Fehér Hajnalka elmondja, hogy ha a gyermek a továbbiakban már nem igényli a mesés elemet, azt egy odafigyelő szülő észre fogja venni és hagyni fogja, hogy a gyermek a maga sajátos módján érkezzen meg a realitásba.
