Pécsett él és dolgozik a Forma-1 egyik legismertebb hazai szakértője, a népszerű autósport szerelmese, a Ferrari istálló rajongója, akinek szabad bejárása van a száguldó cirkusz versenyeire is. Méhes Károly író versek és prózaművek mellett tavaly jelentette meg a vörös versenyautócsodák 70 évét bemutató „Ferrari 70. A Scuderia története 1947–2017” című könyvét. Vele beszélgettünk szenvedélyéről, rajongásáról, és persze a Forma-1-ről.
– Hogyan és mikor került először kapcsolatba a Forma-1 versenyeivel?
– Mi Győrött laktunk a ’70-es években. A versenyeket itthon még nem sugározták, de a nyugati határ közelsége miatt tudtuk fogni az osztrák tévék Forma-1-es közvetítéseit. Mikor 1975-ben Niki Lauda világbajnok lett, az még nem igazán érdekelt, viszont amikor egy évre rá balesetet szenvedett, az sokkal inkább. Ekkor 11 éves voltam és ki is alakult bennem Lauda iránt egy rajongás, egyfajta hőskultuszt kreáltam köré, hiszen súlyos égési sérülésekkel tért vissza versenyezni, ráadásul 1977-ben újra világbajnok lett. Ez a kamaszos rajongás maradt meg bennem a Forma-1 iránt, és azóta is tart.
– Ekkor lett Ferrari-rajongó is?
– Igen, hiszen Lauda az első két vb-címét Ferrarival nyerte. Ha Lotusszal versenyzett volna, ma Lotus-rajongó lennék (nevet). Ez persze nem jelenti azt, hogy egy futam közvetítése során elfogult vagyok, de mindenképp a Ferrarihoz húz a szívem.
– És hogyan került be a Forma-1 körüli szakmai körforgásba?
– Apám néha eljutott nyugati orvoskonferenciákra, és ilyenkor nem csokit kértem tőle, hanem hogy hozzon nekem valamilyen autós lapot. Ezeket olvasgatva nőttem fel. A ’90-es években, mikor már újságíróként dolgoztam Pécsett, volt egy idősebb kollégám, aki autósportokkal foglalkozott, de a Forma-1 pont nem érdekelte. Az 1990-es Magyar Nagydíj idején ő éppen egy továbbképzésen volt, én pedig bementem a sportrovathoz, és megkérdeztem, hogy tudósíthatok-e a versenyről. Mondták, hogy igen, legalább egy gonddal kevesebb. Így jutottam ki az első futamomra. Az évek során egyre több ismertséget szereztem, ma már nem okoz gondot akkreditálni magam egy futamra.
– Hány versenyen volt már jelen?
– Lassan száznál tartok, de a főállású Forma-1 tudósítókhoz képest ez semmi. Évi három-négy futamra jutok el, saját költségen, de nem is igazán törekedtem arra, hogy minden futamon ott legyek. Azért ez eléggé fárasztó és komoly mókuskerék ahhoz, hogy miatta ne legyek itthon az év háromnegyed részében.
– Valljuk be, elég sok ember tartja unalmasnak ezt a sportot. Aludt már el Forma-1-es futamon?
– Hogyne! A Schumacher-korszakban annyira domináns és erős volt a Ferrari és persze Schumi, hogy előre lehetett tudni, hogy ha ő az élen van, akkor úgy megy le a futam, hogy ott is marad. Ezeken a versenyeken sok minden nem is történt. A másik tényező az, hogy elég rossz időpontokban vannak a futamok, hiszen a vasárnapi ebéd után, mikor az ember jól berántotthúsozva letottyan a verseny elé, nagyon nagy dolognak kell történnie ahhoz, hogy ébren maradjon (nevet). Sokan csinálják azt is, hogy megnézik a startot, alszanak egy órát, majd a befutóra felébrednek.
– De egy szakértő azért más szemmel nézi a futamokat, nem?
– Azt hiszem, megőriztem az egyszeri rajongó mentalitásomat, még tudom izgalommal várni a szezonokat és a futamokat. Ha pedig néha, ritkán úgy adódik, hogy valami miatt nem tudok megnézni egy versenyt, akkor az tud fájni (nevet).
– Milyen élmény részt venni egy futamon?
– Nagyon jó. Nekem azért is fontos események ezek, mert ilyenkor néha olyan pilótákat is láthatok, vagy találkozhatok velük, akiket tizenéves korom óta csodálok. Ilyen Niki Lauda is, akinek egy-két interjú után, mikor már tudta, hogy ki vagyok, megmutathattam és dedikáltathattam vele a kis „laudás” füzetkémet, amibe gyermekkoromban a róla szóló, keservesem fellelt újságcikkeket és fotókat ragasztgattam. Lauda nem egy érzelgős típus, de úgy éreztem, hogy egy kicsit azért ez meghatotta. De én adtam oda a Hungaroringen Fernando Alonsónak a 30. születésnapjára készített ajándékát is, aminek nagyon örült. Egy róla készült különleges, tükröződő festmény volt, amit állítólag ma is nagy becsben tart.
