Indiai bolhapiac, londoni körhinta, Szajna-parti horgászok, porfelhőt kavaró magyar lovas kocsi és porcelán szépségű női test is látható azokon a fotókon, amelyek Berkó Ferenc életművéből nyújtanak válogatást a Káptalan utcai Múzeum Galéria április 7-ig nyitva tartó, A szépség nyomában című tárlatán.
Hiába sorolják az emigráns magyar fotósok élvonalába, s emlegetik Robert Capa, André Kertész vagy Martin Munkácsi nevével egyenrangúként, itthon kevéssé ismerik Berkó Ferenc munkásságát. Pedig életműve gazdag és inspiráló.
Nagyváradról indulva bármerre is sodorta az élet, mindenütt megtalálta az avantgárd mozgalmak központját, ám sosem kötelezte el magát egyik mellett sem.
A nevelőszüleitől kapta első fényképezőgépét a pécsi gyökerekkel is rendelkező Berkó Ferenc, aki 1916-ban született, de a 30-as években már München legjobb fotóműtermeiben tanult, Berlinben a Bauhaus művészei hatottak rá, aztán London, majd Párizs következett úti céljai sorában. 1938-tól közel egy évtizeden át Indiában élt, s a brit haderő hivatásos fotósaként és filmeseként dolgozott. 1947-ben Moholy-Nagy László invitálására Chicagóba költözött, s katedrát kapott. Az USA-ban a színes fotózás egyik úttörőjeként tekintenek rá.
Feleségéről készített aktfotói, hírességeket ábrázoló portréi és reklámfelvételei hozták meg számára a világhírnevet. Mindezekből ízelítőt kapunk a Múzeum Galéria kiállításán.
Nyolcvan felvételét vehetjük szemügyre, életének fontos színhelyeiről. Nagyvárosi pillanatokat, kerékpározók elmosódó alakját, az Eiffel-torony tövében, hatalmas esernyő alatt ücsörgő, figyelő tekintetű, tán rajzoló férfit, lépcsőn leszaladó indiai kisfiúkat, vagy épp a harisnyatartóját megigazító hölgyet, akinek mozdulatát kíváncsian fürkészi egy arra sétáló férfi. A női láb szépségére éppúgy rácsodálkozik, mint egy hajó fedélzetére vetülő árnyékra, libákat terelő falusi asszonyokra, egy téli udvar kopárságára, s a geometrikus rendet követő tűzlépcső dekorativitására. Az erőszakot, az élet kegyetlenségét száműzte ezekről a fotókról. Amit megörökített, az ő lencséjén keresztül mintha többet jelentene önmagánál: meditációra késztet, elgondolkodtat, alaposabb szemlélődésre sarkall.
„Legyen a téma apró vagy óriás, absztrakt vagy realista, dokumentarista vagy megrendezett, a megörökítendő dolgok száma végtelen. A világ gyönyörű és gazdag, bárhogy bontjuk is részleteire” – vallotta a művész.
Az ezredfordulón elhunyt Berkó Ferenc életművének ez az áttekintő válogatása nemrég a Párizsi Magyar Intézetben volt látható, hazai vándorútjának első állomása Pécs, az anyag innen Budapestre megy, majd Szegeden mutatják be. Miként Csorba Csilla, a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója is hangsúlyozta megnyitójában: nemcsak hatalmas ez az életmű, de többrétegű is, amely sok kutatónak jelenthet izgalmas témát a jövőben. Berkó munkásságának hazai megismertetése pedig a mostani kiállításokkal válhat teljessé.
