A legegyszerűbb levenni a polcról, de finomabb, ha magunk készítjük. Utánanéztünk, megéri-e otthon pepecselni a lekvárfőzéssel és megmutatjuk, mivel érdemes még feltölteni a spájz polcait.
Nagyanyáink és édesanyáink számára a lekvárfőzés minden nyáron „kötelező” program volt, és bár ma már hihetetlen nagy választék van az üzletekben, valamint az egyre gyarapodó pécsi termelői piacokon, a helyzet az, hogy sokkal jobban megéri rászánni az időt, és magunknak elkészíteni a kenyérre, illetve süteménybe valót. Legalábbis ezt mutatják a számok.
[note note_color=”#dbee9b”]
Mi kell a házi lekvárhoz?
– több kiló jó minőségű gyümölcs
A kajszibarack kilóját 240-300 forint körül már beszerezhetjük, ami 10 kg esetében 2-3 ezer forintot jelent.
– befőző tartósítószer-keverék, dzsemfix
Ha maradunk a 10 kg gyümölcsnél, akkor ez nagyon maximum 700-1000 forintot jelent.
– cukor, édesítőszer
Ízlésfüggő, hogy mennyit teszünk bele. Van, aki a befőző keverékhez igazítja 3:1 arányban, azaz három kg gyümölcs, egy kg cukor.
– egy szabad délután
A 10 kg gyümölcsből kb. 10 (700 ml-es) üveg lekvár lesz, ez a barack esetében valamivel kevesebb, hiszen a mag eltávolítása miatt veszít a súlyából.
A végösszeg tehát: 400 Ft/üveg, de ha erős rátartással számolunk, akkor 600 Ft/üveg [/note]
A fenti számadatok persze módosulhatnak, ha nem barackból, hanem mondjuk rebarbarából akarunk lekvárt főzni. Van, aki pusztán a befőttesüvegek alapos megtisztításával tartósítja a házi dzsemet, úgyhogy azt sem kötelező megvenni. Egy azonban biztos, a saját konyhánkban készített lekvár a lehető legmegbízhatóbb alapanyag.
– Én személy szerint azért főzök minden évben lekvárt, mert nem szeretnék ismeretlen hozzávalókból készült dzsemet az asztalra tenni. Persze vehetnék házit a piacon, ami valószínűleg ugyanolyan finom, de ezek már valamivel drágábbak, ha az ár és a mennyiség arányát nézzük – meséli Szilvi.
A pécsi óvónő ettől függetlenül szokott néha a termelői piacokon is vásárolni, ilyenkor jellemzően a különleges ízeket keresi. Legutóbb például csokis-almás lekvárt vett a belvárosi Gasztro piacon.
[note note_color=”#a6d8ed”]
Fertőtlenítés – Tartósítás
A befőzés egyik legfontosabb mozzanata a tárolásra szánt üvegek fertőtlenítése. Először mossuk ki forró, mosogatószeres vízzel az üvegeket, majd többször öblítsük át azokat. Külön fertőtlenítőszerre nincs szükség. Ezután a még forrásban lévő dzsemet, lekvárt töltsük – egyszerre csak 3-4 – jól zárható üvegbe, majd azonnal csavarjuk rá a tetejét, és fordítsuk fejre. Ilyenkor a forró töltelék sterilizálja a zárókupakot és az üvegben rekedt kis levegőt. Gyakorlatilag nem marad benne penészgombacsíra, amitől később meg tudna romlani. Öt perc fejreállítás elegendő.[/note]
A lekvárfőzés mellett az utóbbi években Magyarország háztartásaiban is elterjedőben vannak az úgynevezett csatnik (chutney). Az indiai konyha remeke (amit egyébként a brit gyarmatosítók honosítottak meg Keleten) a lekvárhoz kísértetiesen hasonlító készítmény. Tulajdonképpen egy sűrű mártásról van szó, melyben jellemzően felismerhető méretűek a gyümölcs- és zöldségdarabkák, általában húsételek mellé adagolják, de kenyérre kenve is fogyasztják. Ízvilága igen változatos, jellemzően sós, de van erős-pikáns, sőt savanykás is. A fűszerezésnek csak a fantázia szab határt, gyakran megbolondítják chilivel, borssal, gyömbérrel, kurkumával, köménnyel vagy ecettel.
[box title=”Szilva csatni” box_color=”#e897b0″]
Hozzávalók:
675 g szilva
2 evőkanál friss gyömbér
100 g mazsola
350 g zöld paradicsom
50 g fokhagyma
2 ek curry
450 g barnacukor
1 tk só
450 g vöröshagyma
450 ml borecet
1 db chilli paprika
Elkészítés:
A gyümölcsöket és zöldségféléket kb. 1 cm-es kockákra vágjuk, majd egy nagy lábasba tesszük és hozzáadjuk a fűszereket, a cukrot és a sót. Feltesszük főni és állandó keverés mellett 45-50 perc alatt összefőzzük a hozzávalókat. Végül hozzáadjuk az ecetet és még 5 percig főzzük. Ha kész a csatnink, akkor sterilizált befőttesüvegekbe töltjük, jól lezárjuk, majd 5 percre fejére állítjuk. Így évekig eláll. [/box]
