Az Árkád helyén valaha egy belvárosi park állt, meleg vizes fürdővel, táncparkettel, zenekari pódiummal és egy cirkusszal. Sajnos ma már nem láthatjuk a nyomát sem.
Pécsen sok kisebb-nagyobb belső kert található, a belváros ilyen kis parkocskáit és udvarait minden évben egy kis fesztivál keretében meg is nyitják. De vajon miért jöhettek létre ezek a kertek?
Sonkoly Károly „Barokk díszkertek Pécsett” című írásából kiderül, hogy ezek az eldugott udvarok a középkori szellős városszerkezetnek köszönhetően alakulhattak ki. Ellentétben más középkori magyar várossal Pécsen „nemcsak a házakhoz tartozott kert, hanem a beépített részek között is nagyobb, szabad térségek maradtak kertművelés alatt” – írja Sonkoly. A város még a 19. században is megőrizte ezt a jellegzetes tulajdonságát, amelynek nyomai ma is látszanak a belvárosban. Most azonban nézzünk meg egy olyan kertet, amelyet már csak korabeli beszámolókból ismerhetünk. Ez az elfeledett parkocska a valaha a város szívében állt Czindery-kert.
Sonkoly kutatásai alapján kijelenthetjük, hogy ez a kis park a pécsiek nagy kedvence volt, hiszen a Czindery László császári királyi udvari tanácsosról elnevezett Czindery-kert (korábbi nevén Tar-kert) volt a város első nyilvános parkja, ahol még egy fedett pódium is volt, ahol rendszeresen rendeztek táncmulatságot, s ahol a helyi bányászzenekar húzta a talpalávalót.
Az 1814-ben megnyitott kert a mai Rákóczi úton található NAV-épület és az Árkád helyén állt, és nem csupán bulijairól volt híres, hanem az ott épült meleg vizes fürdőjéről is. A korabeli sajtó a kertet ezért nem véletlenül Pécs Tivolijának nevezte, ami amellett, hogy nem kis szó, utal a park szépségére is.
Trebbin Ágost „Kalandozások a régi Pécs városában” című írásában a következőképp szól az 1861-ban Engel Adolf híres pécsi vállalkozó által megvásárolt, megújult és egy – most figyeljenek – cirkusszal kibővült kertről:
„ Adásvételi szerződéssel Jánosi Engel Adolf szerzi meg 20 ezer bécsi forintért. Ezen szerződésben az ingatlan, mint kert, fürdő és vendéglő van feltüntetve, amely a közönség használatára nyitva áll. A Rákóczi út felől díszes vasrács zárta el s széles lépcsőkön át lehetett az utca színvonalánál jóval mélyebben fekvő kertbe jutni. A kert szépen volt gondozva, az útjai petróleummal világítva. Ekkor bővült ki a fürdő, s az új tulajdonos a kertben egy nagy favázas lovardát is épített, – több mint ezer ember fért el benne, amelyben a világhírű cirkuszok előadásai vonzották a városnak a cirkuszi produkciók iránt érdeklődő közönségét.”
Gondoljunk csak bele, egy belvárosi park, ahol fürdő, táncparkett, vendéglő, és még egy cirkusz is volt! Mit nem adnánk ma egy ilyen helyért! De vajon mi lett ezzel a kis zöld szigettel? Nos, mint Trebbin Ágost is írja, az 1880-as évekig működő parkban nem mindig volt olyan jó sétálgatni:
„Nagy hátránya volt, hogy az utca szintvonalánál jóval mélyebben feküdvén levegője nyirkos volt, esős időszakok napjaiban az a tömérdek szúnyog, mely ellepte, majdnem lehetetlenné tette az ottani tartózkodást.”
A népszerűsége tehát megcsappant, az 1880-as évek második felében pedig egy modern bérházat építettek a kert nagyobb részére, melynek köszönhetően a kert lényegében elvesztette nyilvános pihenő- és szórakozóhelyi funkcióját.
A fürdő maradványait 1996-ban találták meg a Rákóczi út 58. alatt. Az Árkád északi bejárata alatt talált klasszicista termesfürdőt jól megépítették, ugyanis a feltárás során a kétszintes épület viszonylag szépen megmaradt nyomaira bukkantak. Az épületet megőrzendő értéknek, műemléknek nyilvánították még az Árkád megépítése előtt, azonban később, 2002-ben ledózerolták, miután a túlságosan is lepukkant házról levették a műemlékvédelmet.
Forrás: Pécs Története, Hetedhéthatár
