Több hazai és külföldi nagyváros példáját követve Pécsett betiltanák a galambetetést. A lépést az indokolja, hogy lassan kezelhetetlenné válik az állatok ürüléke miatti szennyezés utcáinkon, tereinken, házak tetején, erkélyeken, szinte mindenütt.
A szakemberek szerint az elmúlt évben olyan rendkívüli mértékben elszaporodott a – nem a védett fajok közé sorolt – parlagi galamb, hogy immár magas közegészségügyi kockázatot is jelenthet az állatok által elhullajtott ürülék. Ez a fajta szokta meg a nagyvárosi környezetet.
A városháza szakemberei szerint éppen ezért kell gondoskodni arról, hogy még véletlenül se alakulhasson ki járvány a veszélyes piszok miatt.
Róka Róbert környezetvédelmi referens közölte: mindenképpen kezelni kell a helyzetet, ezért dolgoztak ki egy rendelettervezetet, amellyel elejét vehetnék a populáció további növekedésének.
A hatósági főosztály ágazati jogásza, dr. Endrédi Gábor elmondta: a tervezet szerint szabálysértési bírsággal sújtanák a parlagi galamb etetését, a hatóság kezében más eszköz ugyanis nincs, mint a „magatartás” szankcionálása. Köztudott, hogy ahol rendszeresen etetik az állatokat, ott elszaporodnak, fészkük köré piszkítanak.
Nem véletlenül élne a város ezzel az eszközzel, hiszen lakóközösségek életét keseríti meg egy-egy lakó azzal, hogy többszöri kérés és az egészségügyi kockázatok ismertetése ellenére falatokat dob a madaraknak. Nem a „pénzbehajtás” a cél, s Endrédi Gábor szerint a rendelet bevezetését követő első időszakban inkább csak figyelmeztetik a szabálytalankodókat.
A Pécsi Kerületi Állategészségügyi és Élelmiszer-Ellenőrző Hivatal vezetője, dr. Majoros Tibor szerint járványügyi szempontból roppant veszélyes a galambürülék, abban ugyanis szalmonella és coli baktérium mellett a papagájkór (psittacosis) kórokozója is megtalálható, ez utóbbi a kisgyermekek és idős emberek számára akár halálos kimenetelű betegséget is okozhat.
A beszáradt bélsár is ugyanolyan veszélyes, por alakban belélegezhetjük a baktériumokat, vírusokat. A panelházak esetében pedig különösen veszélyes lehet, hogyha a galambcsalád a szellőzőnyílások közelében telepedik meg, a légcserélő-rendszeren keresztül minden lakásba eljuthat ugyanis a szennyezés.
Tőlünk nyugatra is óriási problémát okoznak a madarak. Németországban például a városban élő galambok szaporodását úgy kontrollálják, hogy a házak tetőterében speciális dúcokat alakítanak ki, s ezekben a fészkekben a tojásokat gipszutánzatokra cserélik.
Amíg kotlanak az áltojásokon, addig ugyanis nem termékenyek a tojók, ráadásul a mesterségesen létrehozott dúcokat sokkal könnyebb megtisztítani az ürüléktől.
Ez elég költséges metódus, ami komoly emberi és anyagi erőforrásokat igényel.
Más nyugati városokban vadászsólymokkal végeztetik el a galambok távoltartását. A Városfejlesztési Főosztályon ebben az irányban is végeztek tapogatózásokat, azonban ilyen kimondottan városi környezetben alkalmazható betanított sólymokat Magyarországon egyelőre nehéz fellelni, pedig akár turisztikai attrakció is lehetne belőle.
Így egyelőre a legreálisabb megoldásnak az etetést tiltó rendelet elfogadása és szigorú betartatása tűnik.
Kevesen tudják, hogy a galambok itáliai fővárosában, Velencében néhány éve megtiltották a galambok etetését, ahol immár az épületek falát, a szobrokat is meggyengítették ezek az amúgy ártatlan madarak. Egyébiránt több hazai nagyvárosban is tiltják ezt a tevékenységet – hasonló okból, mint a pécsi kezdeményezés esetében.
