A minap járt le a 2001-ben megkötött parkolási szerződés, s így a Gámán Kft.-nek távoznia kellett Pécsről. Bár a városlakók egy része bizonyosan vitatja, a cégvezető Gámán Imre szerint őket az utóbbi időben nemtelen támadások érték, holott mindvégig tisztességesen dolgoztak. A fővárosi székhelyű vállalat első embere beszélt a bírósági ügyekről, a szerinte rizikós befektetésükről és arról is, hogy feljelentés fontolgat a város ellen.
– Visszatekintve az elmúlt évekre: milyennek találja a munkájukat?
– A polgármester-választás után megváltozott a várossal addig fennálló viszonyunk. Attól kezdve állandóan támadták a parkolást, s ezen keresztül a rendszert üzemeltető Gámán Kft.-t is. Pedig mi nem tettünk mást, csak a rendeletnek megfelelően üzemeltettünk. A tíz évvel ezelőtt megkötött szerződés pedig nagyon jó volt, megalapozott és kimondottan a város számára volt előnyös. A megállapodás szerint a tiszta bevétel hatvan százaléka a városé lett, ám Pécsnek az égvilágon semmi költsége nem volt. Mi vásároltuk meg a városban elhelyezett 163 automatát, ezek mai érteke darabonként másfél millió forint. Harminc személyes parkolási irodát tartottunk fenn, és működtettük a rendszert. Arról viszont senki nem beszél: hogy mi mindezt a bevétel negyven százalékból tettük meg.
– Azért ez az üzlet önöknek is megérte.
– Nézze, ahogyan minden tisztességes vállalkozó, úgy mi is a sok munkánkkal elért haszonnal dolgoztunk. El kell mondanom, hogy annak idején nyolc pályázó közül választottak ki bennünket. Akkor olyan szerződés jött létre, amelyben hatalmas volt a kockázat: 150 milliót kellett tíz évvel ezelőtt befektetnünk az automaták megvásárlásához.
– Hatalmas a felzúdulás ugyanakkor a Gámán Kft. ellen…
– A fizetős parkolás a városi parkolás egyik szabályozási formája. Ha az ember felszáll a vonatra, a vagy a buszra, az sincs ingyen, ahogyan az sem, ha valaki elfoglalja a város tulajdonát képező parkolót. De mégis mindezért miért azt kell bántani, aki ezt a parkolót üzemelteti? Sokan azt mondják, hogy nekünk az volt az érdekünk, hogy ügyvéddel bíróságra menjünk. Holott egy ilyen eljárás számunkra nagyon költséges, hiszen nekünk először meg kell hitelezni az ügyvédi díjat, kifizetni a bírósági illetékeket. Ráadásul a nekünk tartozó cégek hatvan-hetven százalékától még végrehajtással sem lehet a pótdíjat behajtani, rengeteg vállalkozás megszűnt, vagy felszámolták az idők folyamán.
– Néhány ezer forintos csekkből így lesz több tízezer, akár százezer forintos tartozás is. Aligha kérdéses, hogy ez felháborítja az embereket.
– Kérdem: miért nem fizették be az első pótdíjat?
– Gondolom: vannak, akik vitatják a jogosságát.
– Aki notóriusan nem fizet, annak szokott több százezerre nőni a tartozása. A végrehajtásig eljutó ügyek esetében az alapdíjon és pótdíjon osztozunk a várossal, ezen kívül kérhetünk még harmincezer forintos ügykezelési költséget is, a többi ügyvédi, bírósági költség, illeték, illetve nagyon komoly postaköltségünk is van még. Ez most erősen ráfizetéses számunkra, így az talán két-három év múlva térül meg. Egyébként most a követeléseink egyharmadát tudjuk csak behajtani.
– Mennyi peres ügyük van?
– Közel ezer bírósági perünk van. Elenyésző számban veszítünk el ilyen ügyeket, vannak olyan esetek, amikor mi hibázunk, és ezt a bíróság előtt bizonyítják be. Évente másfél millió parkolójegyet adtunk ki, naponta hétezret, és átlagban napi kétszáz bírságot kaptak az autósok. Összesen úgy huszonötezer felszólításunk van kint.
– Mit tenne másképp az elmúlt tíz évre visszatekintve?
– Semmit. Mi mindent a tíz évvel megkötött szerződésnek és a korábbi megállapodásnak megfelelően végeztünk. De semmi nem fog változni ezután sem.
– Sértetten távozik Pécsről?
– Nem. Távozunk, mert lejárt a szerződésünk a becsületes munkánk után. Azon viszont gondolkodom, hogy személyiségi jogaim megsértése miatt feljelentem az önkormányzatot, mert a város olyan fekete kukászacskókat helyezett el az automatákon, amelyen azt írták: „Megszabadultunk a Gámántól!”, így személyesen én is érintve vagyok.
