Immáron 5 éve él egy sajátos téli hagyomány Pécsett, mely sokakat nem hagy nyugodni. Ez pedig nem más, mint a híres-hírhedt Mikulás-sapka kommandózás, melynek keretében ismeretlen pécsi egyetemisták a Télapó fejfedőjével süvegelik meg a város több szobrát. Az akció eleinte teljesen illegális volt, a sapkázás gerilla-módszerrel történt, később azonban a város felkarolta a srácokat. Mi egy kicsit azonban utánajártunk a Mikulás-napi hadműveletnek, és elkaptuk a kommandó két tagját egy rövid beszélgetésre.
-Mikor és hogyan kezdődött a Mikulás-sapka akciótok, mi volt a kiinduló pont?
Kata: Még 2011-ben kezdtük el, az eredeti tervünk viszont akkor az volt, hogy az egyetemünk tornyára húzunk Mikulás-sapkát. Ez azonban eléggé kivitelezhetetlen volt, ezért egyik társunk javaslatára döntöttünk úgy, hogy inkább pécsi szobrokat díszítünk fel a sapkákkal.
– Hogy zajlott az első sapkakommandó?
Tamás: A legelső, 2011-es akciónk teljesen illegális volt. Ekkor még a belváros összes szobrát megsapkáztuk. Úgy zajlott a hadművelet, hogy 2-3 hallgató húzta a süvegeket a szobrokra, a többiek pedig figyelték, hogy jönnek-e a rendőrök. Ha jöttek, az egész csapat futott amerre látott.
– Milyen visszajelzéseket kaptok a sapkázások után?
Kata: Az első akció során még az aradi vértanúkra és a szentekre is húztunk sapkákat, de nagyon sokan jelezték, hogy ez nem feltétlenül tisztességes húzás, ezért ezeket a szobrokat a 2012-es második sapkázás óta már kihagyjuk.
Tamás: A mai napig sokakat zavar, amit csinálunk, főleg az idősebbeket. Szerintük mi rongáljuk a szobrokat, de ez nem igaz, és többen szeretik a sapkával díszített szobrokat, mint akik nem. Az interneten például hatalmas népszerűségnek örvend az akció, szerte a világban átvették már tőlünk. Észtországban, Portugáliában, Bulgáriában és Ukrajnában is vannak már sapkakommandók. De Uruguayban például nagyon utálják, amit a szobrokkal művelünk, nem tudjuk miért.
– Mi változott mióta a város mellétek állt?
Kata: Tény, hogy régen, amikor még nem volt engedélyünk, izgalmasabb volt a sapkázás. Amióta a Biokom és a városháza is támogatja az akciót, sokkal könnyebb dolgunk van, kényelmesebb is így „díszíteni”. A város adja már a darus kocsit, amivel a magasabb szobrokat is elérjük, de a felhasznált sapkákat is az önkormányzat állja, nekünk csak át kell némelyiket méreteznünk, hogy a nagyobb szobrokra is ráférjenek.
Tamás: A vicces az, hogy amikor még nem volt engedélyünk, alig jöttek rendőrök, amióta viszont van, sokkal többször vesznek elő minket az akciók során. Tavaly például négy járőrautó tíz rendőrrel próbálta megakadályozni, hogy sapkát rakjunk a Zsolnay-szoborcsoportra. Engedélyünk volt, de nem volt kinyomtatva, ezért nem nagyon hittek nekünk. Idén viszont már visszük a papírokat is.
– Ha a város felkarolta a kommandótokat, miért nem vállaljátok az arcotokat?
Kata: Szeretnénk, ha ez a hagyomány megmaradna egy kicsit rejtélyesnek. Nem akarjuk reklámozni magunkat, azt szeretnénk, ha nem tudnák, hogy kik díszítik fel a város szobrait Mikulás-napjára.
– Mi az üzenete ennek az egésznek? Van egyáltalán ilyen?
Tamás: Semmi különös üzenetünk nincsen, csak jó dolognak tartjuk, hogy ha Mikuláskor felébrednek a pécsiek, ha kimennek sétálni, ha ülnek a buszon, csupa Mikulás-sapkás pécsi szobrot látnak. Jó érzés tudni, hogy sok városit boldoggá teszünk ezzel.
