Több millió afrikai nem jut ivóvízhez, a földrészt sorozatos aszályok sújtják, miközben a drága nedű ott van a lábuk alatt – mutatja a földalatti vízkészletekről eddig készített legrészletesebb térkép, amelyet brit kutatók állítottak össze.
Bár a térkép új, a probléma ősi: Afrika kérge hatalmas mennyiségű vizet rejt, annak kinyerése azonban nagy ráfordítást igényel, és igen drága. A legfelső földkéregben százszor több víz található, mint a felszínen – számolnak be eredményeikről Alan MacDonald, a British Geological Survey (BGS) szakértője és munkatársai az Environmental Research Letters című folyóiratban a Der Spiegel internetes kiadásának (www.spiegel.de) ismertetése szerint.
A rétegvíz mennyisége 360 000 és 1,75 millió köbkilométer között változhat, a legjobb becslés szerint 660 000 köbkilométerre tehető. (Ez 330 000-szerese a Balaton vízmennyiségének, kitöltene egy 87 kilométer élhosszúságú kockát). Az új atlasz bemutatja, hogy milyen mélyen találhatók a rétegvízkészletek az egész kontinensen, mekkora a kiterjedésük, és mennyire termelékenyek, azaz egységnyi idő alatt mennyi vizet lehetne kinyerni belőlük.
Az információk alapjául csaknem 300 tanulmány, illetve a földrész valamennyi elérhető geológiai térképe szolgált. Az elemzések szerint elsősorban Afrika északi részén, kiváltképp a Szahara alatt rejtőznek gigantikus készletek, amelyek nagy részét már évtizedekkel ezelőtt felfedezték az olajfúrások alkalmával. Csupán Algéria, Líbia és Csád alatt nagy kiterjedésű, több mint 75 méter vastag vízrétegek terülnek el. Ráadásul épp ezek a lelőhelyek viszonylag nagy nyomás alatt is állnak, ami megkönnyítené a víz kinyerését. Az északi tározók többsége azonban több száz méteres mélységben bújik meg, és 200 méter alatt robbanásszerűen nő a fúrás költsége.
Észak-Afrika államai – elsősorban a gazdag olajországok – ennek ellenére már most számos sivatagi fúrást támogatnak, amelyek költsége ezer méterenként egymillió dollár. Ehhez adódnak még a pumpák, az energia, a logisztika és az infrastruktúra tetemes költségei. Legtöbbször azonban csak a vízkészlet ötödét lehet kicsikarni a földből.
Az új tanulmány szerint Afrikának a sekélyebb rétegek jelentik a reményt. Az ötven méter alatti készleteket viszonylag egyszerűen, kézi pumpákkal is ki lehetne nyerni. Az atlasz főként ilyen források lelőhelyeihez nyújt jó támpontot, ugyanis Afrika legtöbb lakott területén található kézi pumpával kinyerhető vízkészlet. Bár azok termelékenysége nem átütő erejű, a helyi ellátást sok esetben biztosítani tudnák.
Ideje tehát hosszú távra megtervezni Afrika vízellátását – vélik a kutatók. Túl sokszor csak akkor fúrnak, amikor már tombol az aszály, az elhamarkodott fúrások azonban gyakran meddőnek bizonyulnak. Ezen kívül a fenntarthatóságot szem előtt tartva olyan mértékben szabad csak kiaknázni a vizet, amilyen ütemben az képes újraképződni.
