Pécsett több napja nagyon rossz a levegő, a szállópor meghaladta a veszélyes mennyiséget, Páva Zsolt pedig el is rendelte a szmogriadót. De mi is az a szmog, hogyan keletkezik, és miért kell félni tőle?
Elrendelték Pécsett a szmogriadó úgynevezett tájékoztató fokozatát, mivel a városban 3 mérőállomás (a Szabadság utcai, a Boszorkány utcai, és a Nevelési Központnál lévő) adatai szerint is meghaladta az elmúlt két napban a levegőbe került szállópor azt a küszöbértéket (75 mikrogrammot), ami már veszélyesnek számít.
Ráadásul Páva Zsolt, Pécs polgármestere közleményében kitér arra is, hogy a meteorológiai előrejelzések szerint a jelenlegi pécsi időjárás kedvez is a szmoghelyzet fennmaradásának. Ez azt jelenti, hogy a riadó egy ideig marad.
Mi a szmog?
A szmog kifejezés két angol szó, a „smoke” (füst) és a „fog” (köd) összevonásából ered, innen jön a „füstköd” kifejezés. Szmogról akkor beszélünk, amikor a légszennyezési mutatók szerint a levegőbe jutó káros anyagok koncentrációja tartósan és komolyan meghaladja az előírt uniós határértékeket. Mik ezek a káros anyagok? A füstköd nitrogén-dioxidot, a kén-dioxidot, szén-monoxidot, ózont és úgynevezett szállongó részecskéket tartalmaz. Utóbbiakból a „PM 10” és a „PM 25”, azaz a 10 és 25 mikronnál kisebb részecskék a fontosak, ezekből van túl nagy mennyiség Pécs levegőjében jelenleg.
Kétféle szmogról tudunk: a nyári és a téli szmogról. Az Országos Légszennyezettségi Mérőhálózat honlapjának tájékoztatása szerint a téli verzió főként a fosszilis tüzelőanyagok (szén, olaj, gáz) égése során alakul ki, nedves és párás, szélcsendes időben. A nyári szmog viszont az autók kipufogóiból kiömlő ózon, nitrogén-dioxid és a szén-monoxid kombinációjából ered.
Miért veszélyes?
A szállópor nem is igazán az a por, amit porként ismerünk, nem valamiféle homokszemcsékről van szó. A 10 mikrométernél átmérőnél kisebb káros részecskék ugyanis nem ülepednek le a levegőből, hanem lebegnek. Ez a por égési termékekből, szerves- vagy fémrészecskékből áll, de baktériumok, gombák, nehézfém és azbeszt is található benne. Nem csoda, hogy a legkisebb mennyiségben is káros.
A köhögésen kívül begyulladhat tőle a tüdőnk, nő a vér alvadékonysága, ami vérrögök keletkezéséhez vezethet, rossz hatással van az erekre, az asztmások és a légzőszervi betegségben szenvedők pedig sokkal könnyebben és gyorsabban érezhetik a kellemetlen és veszélyes tüneteket. Ahol pedig sokáig van jelentős szmog, ott meg is nő a tüdőrákosok és egyéb betegek száma.
A szállópor mellett a kén-dioxid az, ami komoly veszélyt jelenthet. A kén-dioxid a szén-, kőolaj-, és a földgáz tartalmú üzemanyagok és tüzelők égetése során keletkezik és belélegzése után légúti görcsöket okozhat és gyengíti a tüdő működését.
A főként kipufogógázokból származó ózon emellett izgatja a szemet és a légzőszervek nyálkahártyáját, súlyosbítja a krónikus betegségeket, émelygést, tüdőgyulladást, hányingert, köhögést, és mellkasi fájdalmakat okoz. A szén-monoxid pedig gyengíti a vér oxigénszállító képességét, melynek hatására fejfájás, szívfájás – akár infarktus – , és hányinger is kialakulhat.
Épp ezért a légúti betegségben illetve keringési betegségben szenvedők, az idősek és a gyermekek a legveszélyeztetettebbek. Ha tehetik, ők kerüljék a kint tartózkodást, a kinti aktív testmozgást, illetve a szellőztetést. Emellett fontos lenne s levegő megtisztítása, illetve a helyzet romlásának megelőzése érdekében, hogy a pécsiek – amennyire csak tehetik – kerüljék az autók (főként a dízel üzeműek) használatát, helyette inkább utazzanak buszokkal vagy menjenek gyalog, és ne tüzeljenek szénnel vagy fával, inkább gázt vagy villanyfűtést használjanak.
Pécs elhelyezkedése kedvez a szmognak
Pécsett szinte minden télen egyszer-kétszer elrendelik a szmogriadót, ezért felmerül a kérdés, hogy a város elhelyezkedése közrejátszik-e ebben? A választ Róka Róbert, a polgármesteri hivatal környezetvédelmi referensének „Szívjunk friss levegőt!” című írásában találtuk meg, melyben a szakember leírja, hogy Pécsett a légszennyező anyagok a város domborzati viszonyai (azaz, hogy egy hegy lábánál vagyunk, ahol nehezebben cserélőik a levegő) és az azzal kapcsolatban lévő meteorológiai adottságok miatt koncentrálódnak a mélyebben fekvő városrészeken. A fa- és széntüzelésű fűtőberendezésekből kibocsátott füst így nem tud tehát elkeveredni a szélcsendes időben.
Róka kitér arra is, hogy tekintettel arra, hogy a fő szállópor-kibocsátók a vegyes tüzelésű kazánokat, kandallókat használó ingatlantulajdonosok, „így az ő aktív közreműködésük nélkül az önkormányzat erőfeszítései sem lesznek hatékonyak”.
Hogy miként csökkenthetjük a fa- és széntüzelésből származó szállópor mennyiségét, azt itt olvashatja el.
