Emlékülést tartottak a magyar nyelv napján Budapesten: a Petőfi Irodalmi Múzeumban a meghívottak arról beszéltek, hogy mit jelent számunkra a magyar nyelv. Az eszmecserét az Emberi Erőforrások Minisztériuma (Emmi), a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) és az Anyanyelvápolók Szövetsége szervezte.
L. Simon László kultúráért felelős államtitkár előadásában arról beszélt, hogy a szép beszéd kultúrájának terjesztéséhez a példamutatás és a figyelemfelhívás a legfontosabb, egy törvény önmagában nem képes megvédeni a nyelvet.
Szerinte a legnagyobb probléma a tudományos nyelvhasználattal van, noha ma még valamennyi tudomány művelhető magyar nyelven. Kitért arra is, hogy a magyar tudományos nyelvhasználat elősegítésére 2013-ban 100 millió forint keretösszegben könyvkiadási programot indít az Emmi. Elmondta azt is, hogy elkészült a tárca felkérésére a magyar nyelv állapotáról szóló jelentés, amely reményei szerint nagy vitákat fog gerjeszteni.
Fekete György, az MMA elnöke kiemelte, hogy a testület „a nyelv kimeríthetetlen trezorját kívánja gazdagítani”. „A beszélt magyar nyelv kutatása, eredményeinek felmutatása, befogadása nagyszerű példát adhat a többi művészeti ág sajátságainak felismeréséhez” – mutatott rá az elnök, aki szerint az MMA-n belül művészetelméleti kutatóintézetet kell alapítani.
Kiss Jenő nyelvész, akadémikus arról beszélt, hogy az egynyelvű ember számára az anyanyelv a nyelvi létezés egyetlen lehetősége. Kiemelte ugyanakkor, hogy a magyar nyelvet nem beszélők is vallhatják magukat magyarnak. A kutató egy felmérésre hivatkozva arra is kitért, hogy növekszik a magyar anyanyelvű, de nem magyar identitású emberek száma a határokon túl, ami szerinte az „asszimiláció biztos jele”. Mint fogalmazott, a magyar nyelv egyszerre közösségegyesítő tényező, a nemzethez tartozás legfőbb kritériuma, a magyar nemzeti lét folyamatosságának jele.
Grétsy László, az Anyanyelvápolók Szövetségének elnöke arra a kérdésre kereste a választ, hogy van-e kapcsolat „az életet adó vér” és az anyanyelvünk között, ahogy arra annyi magyar író utalt. „Miféle összekötő kapocs ez?” – tette fel a kérdést a nyelvész, aki arra biztatott, hogy a november 27-i véradók napján emlékeztessék az embereket a magyar nyelvre, valamint a magyar nyelv napján tartsanak véradást.
„A magyar nyelv használatán túl van további jelentősége a magyar nyelvnek?” – tette fel a kérdést Duray Miklós író, politikus, aki felidézte, hogy Szlovákiában hosszú ideig üldözték a magyar nyelv használatát. Az író-politikus szerint a nyelv a nemzetté szerveződés alapvető eszköze. Felidézte, hogy a nemzetté válás fontos állomása volt a reformáció, hiszen akkor „a nemzet nyelve lett az istentisztelet nyelve”.
„Úgy tartjuk, nem elég magyarul beszélni, gondolkodni, érezni kell magyarul” – szögezte le, hozzátéve, hogy aki nem így tesz, azt idegen lelkületűnek gondolja. „Aki az anyanyelvet a politika és a hatalom eszközeként kezeli, az nemcsak idegen lelkületű, hanem ellenséges is” – tette hozzá.
Az Országgyűlés 2011-ben egyhangúlag nyilvánította november 13-át a magyar nyelv napjává, 1844-ben ezen a napon fogadták el a magyar nyelvet hivatalossá tevő törvényt.
