Kortárs orosz szerző darabjával indul a színházi előadások sora a Pécsi Szabadtéri Játékok programjában. Június 18-20. között az Anna-udvarban vendégszerepel az Aranytíz Művelődési Központban tavaly év végén bemutatott Guppi című darab Szikora János rendezésében, Pokorny Lia, Balikó Tamás és Vidákovics Szláven közreműködésével.
– A kortárs orosz drámairodalom fiatalon feltűnt, és egy csapásra mind az orosz, mind a nemzetközi színházi élet érdeklődésének középpontjába került szerzője Vaszilij Szigarjev, akinek Fekete tej című darabját Gorthár Péter rendezésében a Katona József Színház mutatta be néhány évvel ezelőtt. Ez az előadás hívta föl a hazai szakemberek figyelmét az íróra – meséli Szikora János rendező. – Guppi című darabját tavaly, a Pécsi Országos Színházi Találkozón, felolvasószínházi keretek között ismerhették meg az érdeklődők. Nagyon nagy sikere volt. Ennek a híre jutott el hozzám. Elolvastam, és rendkívül megtetszett, ráadásul úgy éreztem, pompásan kiosztható szerepeket kínál. Kétségem sem volt afelől, hogy Balikó Tamásra és Vidákovics Szlávenre kell bíznom a két férfialak megformálását, náluk alkalmasabbat országos szinten sem találnék e feladatra. Pokorny Liával, az Új Színház művésznőjével pedig már régóta szerettem volna dolgozni, de nem adódott rá lehetőség. Megmutattam neki a darabot, elnyerte a tetszését, s ez felbátorított, hogy őt kérjem föl a női főszerepre.
– Egy férfi, egy nő (házaspár) és még egy férfi körül bonyolódik a cselekmény. Mitől nem szokványos szerelmi háromszög ez?
– Szerelmi háromszög, valóban, de a jelzővel csínján bánnék, erősen idézőjelbe tenném. Ugyanis nem a szerelem, hanem az egymásra utaltság vezérli a figurákat, s ebben kulcsfogalom a kiszolgáltatottság. A felszínen erősen hétköznapi történet mély, metaforikus üzenettel bír. E sablonos ,,szerelmi” háromszög megmutatja ugyanis a hétköznapi élet csírájában szunnyadó embertelen, terrorista és fasiszta ösztönt. Utóbbi jelzőt a II. világháború rémtetteire szoktuk használni leginkább, de az emberi társadalomban rejlő lelkileg deformált ösztönökre is alkalmazhatjuk. A darab azt mutatja meg, miként torzulnak el annyira az emberek, hogy az élet szenvedő alanyaiként oly szelíden hajtják bárd alá a fejüket, mint a vágóhídra vitt állatok.
– Groteszk hangvételről, burleszkes poénokról, torokszorító csendekről szólnak a kritikák.
– Nem véletlen tehát a darab műfaji meghatározása: tragédia vagy komédia. E kettősség pontosan utal a mű jellegére.
– Hogyan fogadta az előadást a fővárosi közönség?
– Jól. Bár eleinte igazolódni látszott a félelmem, miszerint egy szűkebb szakmai rétegen kívül nem kapja föl a fejét a nagyközönség a hírre, hogy bemutattunk egy Szigarjev-darabot. Ám nagyon hamar híre ment az előadásnak, mert a hatása rendkívül erősnek bizonyult. Rövid időn belül telt házzal futott, s jövőre is műsoron marad az Aranytízben.
– Elképzelhető, hogy később még Pécsett is látható lesz?
– Minden attól függ, hogyan fogadják a nézők. Egyébként tervezzük, hogy amennyiben igény mutatkozik rá, a Pécsi Nemzeti Színházban is vendégeskedhet. S nem azért, mert mindkét férfi főszereplő pécsi színész, sőt színigazgató is egyben!
