Sokan ellenzik ugyan, de tény: a gyerekek nagy része a tévé előtt nő fel. Több csatorna is létezik, ami kifejezetten számukra sugároz. Ezek a tartalmak eltérnek attól, amit annak idején a szülők néztek. Mi lehet a különbség oka? Milyen mesék népszerűek manapság és miért?
Mit szerettünk mi?
Tom és Jerry, Maja, a méhecske, Nils Holgerson, Vízipók Csodapók és a Disney akkori sorozatai, főleg a Kacsamesék – ezek a rajzfilmsorozatok szinte biztosan megvannak az emlékezetében azoknak, akik mostanság gyereket vállalnak. Akkoriban még nem is igazán gondolta senki, hogy ezek esetleg ártanának a gyerkőcöknek. Nem voltak még kifejezetten gyerekeknek szánt (magyar nyelvű) mesecsatornák, nem lehetett egész napra leülni a tévé elé mesét nézni.
Mit szeretnek ők?
A mesecsatornák kínálata meglehetősen nagy, minden korosztálynak találunk megfelelő műsort, ugyanakkor a szülőnek résen kell lennie, éppen az eltérő életkori besorolás miatt. A kicsik között népszerűek a nagyon színes, kerek figurákkal dolgozó, egyszerű narratívájú mesék, ilyen a Postás Pet, a Hunor-major. A nagyobbak szeretik, ha pörögnek az események, ezért is népszerű a Ben 10, a Transformers és társaik. A vicces sorozatokban viszonylagos állandóság látszik, jó pár éve megy az Ed, Edd és Eddy, a Dexter laboratóriuma vagy épp a Boci és Pipi. A gyerekműsorok új generációjának számítanak az élőszereplős sorozatok, ezek fő célközönsége a pubertás korú lányok.
Mi a különbség?
A legfontosabb különbség a gyorsaságban vehető észre: egy olyan mese, mint a Maja a méhecske, ma már nem köti le a kicsiket, mert nem pörögnek eléggé az események, nem véletlenül készült el a 3d-s változat, ahol rövid idő alatt több minden történik. A rajzfilmfigurák alakjai is megváltoztak, és fontos, hogy állandóan történjen valamilyen akció.
Elbutulnak a gyerekek?
A gyerekek egyre romló szövegértési kompetenciáinak egyik oka, hogy rengeteg vizuális inger éri őket, ami nehezíti az olvasáshoz szükséges kognitív képességek kialakulását. A szakember szerint akkor tudjuk fejleszteni a gyerekek ezen képességeit a rajzfilmnézés során, ha utána „kikérdezzük” őket, vagyis el kell mesélniük, mit láttak, mert így odafigyelnek az ok-okozati összefüggésekre, a cselekmény menetére, nem csak a színes képekre és formákra.
Mik a következmények?
Az elmúlt években megindult a hadjárat a gyerekműsorok ellen: a legtöbb rajzfilm erőszakos, ezért agresszív viselkedést vált ki. Máig vitatott, hogy pontosan milyen hatással vannak a gyerekekre a rajzfilmek. Bóna Adrien gyerekpszichológus ekképpen vélekedik.
– Magától a mesétől nem lesznek agresszívek a gyerekek. Mintát kapnak – sokszor rossz mintát – az agresszió levezetésére. A pozitív hősök is sokszor erőszakos módszerekkel érik el céljaikat: Pókember, a Pokémonok és más „harcos” figurák. A különbség talán annyi, hogy a régi mesékben inkább ésszel harcoltak, ma erővel.
Mit tehet a szülő?
Először is nagyon fontos egyfajta rendszer bevezetése:
– Legyen valamilyen kiválasztott műsor minden nap, ez lehet fél vagy akár egy óra. Ha ez az ő „tévé ideje” hagyjuk meg neki, ne akkor akarjunk más programot csinálni. Legyen ez olyan szabály, mint az esti lefekvés – mondja Bóna Adrienn, és hozzáteszi: – Kövessük figyelemmel, hogy mit néz a gyerekünk, mondjuk el a véleményünket a látottakról. Ha nem tetszik nekünk, hitelesebbek leszünk, ha mi is megnézzük, és úgy indokolunk. Az adott mese helyett pedig javasoljunk alternatívát arra, hogy mit nézzen inkább.
