Tizennégy év börtönre ítélte a Pécsi Ítélőtábla másodfokon azt a nagykanizsai férfit, aki 2013 augusztusában végzett egy emberrel, majd egy évvel később két másik illetőt is bántalmazott. Enyhítő körülmény volt, hogy az eljárás során a vádlott épelméjűsége is megkérdőjeleződött, illetve, hogy részben beismerő vallomást tett. Az ítélet jogerős.
Döbbenetes történet a nagykanizsai férfié: 2013 augusztusában hirtelen felindulásból a földre teperte édesapjának volt élettársát – megneszelte, hogy még mindig tartják a kapcsolatot, ő pedig vonzódott a nőhöz -, karját hátracsavarva megfojtotta. A halott nőt a szomszéd szobában levetkőztette és megerőszakolta, testét a szobában hagyta, a házat bezárta. A ház kulcsát egy udvari tárolóban rejtette el, annak a kulcsát pedig eldobta.
Egy évre rá a vádlott nagyanyjának élettársával különbözött össze, fojtogatta, ütötte és rúgta, kés szorított a nyakához. A veszekedésnek apja vetett véget. A sértett fél később kórházba került, ott számolt be a történtekről.
Az ezt követő napon nagyanyját bántalmazta. Levitte a pincébe, leteperte egy matracra, de a nőnek sikerült kiszabadulnia.
A bántalmazásokat követő kihallgatásokkor a vádlott elejtett egy két gyanús megjegyzést, amelyből összefüggésbe hozhatták az egy évvel azelőtti gyilkossággal. Azt a nyomozást akkor lezárták, a már erősen oszlásnak induló testen nem lehetett idegenkezűséget felfedezni. A férfi nem sokkal később beismerő vallomást tett.
Az elsőfokú ítélet során kiderült: a vádlott már állt pszichológiai kezelés alatt, indokolatlan agresszió, szélsőséges viselkedés jellemezte. Gyakran ivott, és drog hatása alatt állt. Szerette magát Leonidásznak, a spártai hadvezérnek titulálni, a többiek pedig az ő „katonái” voltak.
A szakértői vizsgálat szerint a cselekmény(ek) elkövetésekor a férfi beszámítási képességére nem volt hatással az állapota – azaz akkor tudatosan cselekedett.
