1956. október 23. a kommunistákkal, a proletárdiktatúrával, a szovjet elnyomással szemben felkelő, a szabadságért küzdő magyarok napja. Pécsen a Színház téri 56-os Munkástanács emlékműnél erre emlékeztek meg.
A szép őszi napon, nagyjából 200 fő előtt tartott megemlékezésen Perényi János, a Mecseki Munkástanácsok Szövetségének elnöke beszélt arról, hogy nemzetünk történelmében az őszi események mindig tragikusan alakultak, szenvedést és áldozatot hoztak, és legtöbbször nem az igazság győzött. Az ország 1956. október 23-án egyszerre kiáltotta a kommunista elnyomókkal szemben, hogy elég volt.
– Az embereknek elegük lett a népnyúzó proletárdiktatúrából, az ÁVH korlátlan hatalmából, az esztelen gazdaságirányításból, az alacsony életszínvonalból, a hazug kommunista vezetésből – mondta. – Mindenki valami vihart sejtett, de azt senki sem gondolta, hogy ez a kis nemzet szembeszáll majd a világ egyik legnagyobb hatalmával, és földrengésszerűen romba dől egy addig mindenhatónak hitt kommunista erőszakszervezet.
Perényi József beszélt arról is, hogy október 24-én megalakultak az első munkástanácsok az országban, Pécsen pedig október 28-án alakult meg a Baranyai Munkásság Nemzeti Tanácsa. Ezek a szervezetek a munkások valódi képviselete mellett az ország függetlenségét, a parlamentáris demokráciát, többpártrendszert, szabad választásokat, a szólás- és a gyülekezési szabadságot szerették volna kivívni, elérni.
Emlékeztetett rá, hogy a forradalom sorsa azonban gyorsan megpecsételődött: november 4-én a szovjet csapatok bevonultak az országba. Ám a munkástanácsok a munkahelyeken továbbra is próbálták megakadályozni a kommunista vezetés visszaállítását és meggátolni az embertelen megtorlást.
– Sokunk számára ez volt a második fegyvertelen forradalom – fogalmazott az elnök. Hozzátette: később a Kádár-kormány megegyezést imitálva ugyan rendeletben törvényesítette a munkástanácsok létét, de 1956 decemberében Salgótarjánban ártatlan emberek közé lövetett, és 131 embert gyilkolt meg. Ezt követően nem sokkal pedig visszavonták a munkástanácsokra vonatkozó jogszabályt, és megkezdődtek a letartóztatások, kivégzések, kínzások, folyamatossá vált a kommunista terror.
Rengeteg embert elhurcoltak, sok-sok magyart pufajkások lőttek le és jeltelen sírokba temettek el. Másokat – köztük pécsieket is – sok évnyi börtönre ítéltek, később az 56-os szerepvállalásuk miatt nem tudtak a szakmájukban, végzettségüknek megfelelően elhelyezkedni.
A megemlékezésen Perényi József arról is beszélt, hogy a rendszerváltás után éppen a magát baloldalinak mondó kormány nem támogatta a munkások érdekeit célzó indítványukat, de kakukktojásnak számítanak azért is, mert nyíltan vállalják keresztény identitásukat. 1956 legfontosabb üzenete a szabadság, mert nélküle most sem állhatnánk itt, bátor elődeinknek köszönhetően – jelentette ki.
Az ünnepi beszéd után a Munkástanácsok Színház téri emlékművét megkoszorúzta a Mecseki Munkástanácsok Szövetsége, Pécs önkormányzatának nevében Pécs polgármestere, Péterffy Attila, a város jegyzője, Lovász István, a Baranya megyei önkormányzat nevében Őri László közgyűlési elnök, valamint a Baranya Megyei Kormányhivatal, a Baranya Megyei Rendőr-főkapitányság, a Baranya Megyei Katasztrófavédelem, a Baranya Megyei Polgárőr Egyesület, a Történelmi Vitézi Rend, az MSZP, a DK, a Fidesz, a Momentum, a Párbeszéd, a Jobbik, az LMP, illetve a Fidelitas megjelent képviselője.
