Hatévesen, A muzsika hangja című darabban lépett először színpadra, majd ezután sorra kapta a gyerekszerepeket a Budapesti Operettszínházban, az Erkelben és a Madáchban. Pécsett A kölyök című darabban debütált, és azóta szinte le sem jött a színpadról.
– Budapesti lány vagy, csak öt éve kerültél a pécsi társulathoz. Milyen volt a váltás a nyüzsgő főváros után?
– Az itt töltött idő megtanított arra, hogy Pécs egy sokkal nyugodtabb város, nem érdemes sietve élni benne. Szeretek sétálgatni, ha épp nincs dolgom, szinte soha nem sietek, tudom, hogy gyalog a belvárosban mindenhova odaérek öt perc alatt. Szeretem az épületeit, az utcákat, tereket. A teendőim itt egy helyre koncentrálódnak, a színházra, míg Budapesten rengeteg helyre szaladgáltam egy nap (kórus, szinkron, színház, zenekar). Azt hiszem, jót tesz a nyugalom, már Budapesten is észreveszem magamon, hogy jobban osztom be az időm, nem rohangálok, gyakran a busz helyett a gyaloglást választom.
– Nagyon fiatal vagy, mégis több mint negyven darabban játszottál eddig. Sűrűek lehetnek a napjaid.
– Igen, azok. Mivel kevesen vagyunk a társulatban, egy főre viszonylag sok munka jut. Így akár 20-25 előadásom is lehet egy hónapban. De én szívesen dolgozom ennyit, gyerekkorom óta a színház világában élek, nekem ez nem munka, hanem hivatás.
– Ezt akkor is így gondolod, amikor estéről estére ugyanazt a szerepet kell játszanod?
– Egy előadást sosem lehet hajszálra pontosan ugyanúgy eljátszani. Minden este más és más. Függ attól, hogy milyen a közönség, milyen a hangulatom, milyen a partnerem hangulata. Olyankor, amikor egy héten már sokadszorra játszom ugyanazt a szerepet, lehet, hogy fáradtabb vagyok a kelleténél, de unni nem unom.
– A színpadon bármilyen stílusú nő bőrébe belebújhatsz. De milyen ruhákat visel szívesen Györfi Anna?
– A hétköznapokban szeretem a kényelmes, de elegáns megjelenést. Nem ragaszkodom a márkákhoz, inkább a minőséget és az egyediséget tartom szem előtt. Az igazsághoz azonban hozzátartozik, hogy néha elvesztem a türelmemet a hétköznapi öltözködéssel kapcsolatban. Ennek egészen egyszerű oka van. Mi reggel bemegyünk a színházba, felvesszük a próbaruhánkat, majd este a jelmezünket, így a saját ruháimat szinte alig viselem.
– Azért csak elcsábulsz néha…
– Ó, hogyne, én is nőből vagyok! A premiereken, fellépéseken szeretek csinosan megjelenni, ezért gyakran figyelem az üzletekben a szép estélyi, illetve koktélruhákat. Emellett imádom a kiegészítőket. A különleges sálaknak, táskáknak és gyűrűknek nem tudok ellenállni.
– Mi az a piperecucc, ami mindig nálad van?
– Sok olyan „nélkülözhetetlen” kelléket cipelek a táskámban, ami lehúzza a vállamat séta közben. Például az alapsminkjeimet, kézkrémet és parfümöt. Ennél több „hasznos” dolog már csak Stubendek Katalin kolléganőmnél van. Nincs olyan helyzet, ami őt váratlanul érné.
– A színpadon jól kell mutatni és fittnek is kell lenni. Te mit teszel azért, hogy nőként és színészként is formában maradj?
– Elég kaotikus az időbeosztásom, a sportolást évek óta nem tudom rendszeressé tenni az életemben. Van, hogy ki sem jövök a színház épületéből egész nap. Viszont az étrendemre odafigyelek, sok zöldséget, gyümölcsöt eszem, nagyon sok vizet iszom. A kávéra pár éve szoktam rá, de mértékkel fogyasztom. Nem iszom alkoholt és nem dohányzom.
– Mi a helyzet a pasikkal? Akadnak hódolóid?
– Egész más, ha valaki nézőként képzel el rólam valamit a szerepeim alapján, mint ha ismer, és esetleg úgy udvarol. A második verzió, azt hiszem, kedvezőbb. Vannak olyan szerepeim, amelyekben szinte csak önmagamat adom, de olyanok is, amelyek teljesen ellentétesek a személyiségemmel. Egy civil, aki először lát színpadon, nem tudja megítélni, melyik vagyok valójában. Természetesen kapok rajongói leveleket, de óvatosan ismerkedem, nehogy később kiderüljön, hogy nem is vagyok olyan belevaló, mint a színpadon voltam – vagy fordítva!
[frame]
Ének, zene…
Anna nemcsak a színpadon alakít nagyot. A Made in Hungária és az Igazából apa című magyar filmekben is játszott. Emellett gyermekkora óta szinkronizál. Legkedvesebb munkája a Született feleségek Dylanjének megformálása volt.
Másik nagy szerelme a zene. Hat évig zongorázott, és tíz évig tagja volt az Angelica Leánykarnak, később pedig három zenekarban is énekelt.[/frame]
