Le kellett érte bontani néhány értékes épületet, de legalább volt itt mozgólépcső, és elsőként itt használtak az országban vonalkód-leolvasót. Tudják, hogy melyik nagy pécsi áruházról lesz szó?
Az a Konzum áruház, amit ma ismerünk, már nem az a híres Konzum áruház. Néhány kisebb üzlet, egy Coop, és egy – a kelleténél nagyobb – kínai áruházon kívül más bolt nincs a valaha csúcsnak számító, a korabeli pécsiek által egyszerre szeretett és gyűlölt üzletházban. Bizony, a Konzum 1974-es építése nem mindenkit töltött el bizalommal és izgatott várakozással. Az idősebb városiak voltak leginkább kiakadva, ugyanis nehezen viselték, hogy az Irgalmasok utcája és a Hal tér között felhúzott szocialista épületmonstrum miatt értékes és szép pécsi épületeket kellett lerombolni.
Ilyen volt a Schlauch Imre építész által tervezett Bedő Kávéház, a Hochrein-nyomda, és a Vadászkürt Szálló is, melyek elpusztításáról korábban írtunk már. Korabeli újságcikkekből tudni lehet, hogy a fő problémát az jelentette a pécsieknek, hogy a Kossuth tér környékén felrobbantott épületek helyére inkább olyan házakat láttak volna szívesen, melyek stílusukban jobban illeszkednek a belvárosba, és jobban idézik az eltüntetett épületeket. Azóta is nagy kérdés, hogy miért nem lehetett pár száz méterrel arrébb, mondjuk a vásárcsarnok környékére felhúzni?
De hát nem volt mit tenni, Pécsnek haladnia kellett a korral, lépést tartania Budapesttel vagy épp Miskolccal, ahol már a legnagyobb trend a Skála Áruházban történő önfeledt shoppingolás – persze akkor még nem így hívták – volt. A fiatalabb és a középkorú pécsiek a Konzum 1970-es évek elején megkezdődött alapozásától kezdve nagyon várták már az áruház megnyitóját, pontosan a Skála miatt. A Konzum előtt a pécsiek a fővárosi Skálába jártak – már aki megtehette –, ezért pedig nem hiába ültek tűkön 1976-ig, mikor is végre átadták a boltot a városlakóknak.
A Konzum két darabban, két lépésben készült el. A Szövterv tervei alapján épült Skála 1976-os nyitása után 4 évvel lett kész a Konzum irodaház-része, melyet Tillai Ernő tervezett.
Feltehetően még a legvéresszájúbb Konzum-gyűlölőt is lenyűgözte az akkor korszerűnek és bámulatosan modernnek számító áruház, mely a hasonló budapesti üzletházakra is rávert egy-két kört. Az egyik legnagyobb látványosság a mozgólépcső volt, sokan még évekkel a megnyitó után is vitték gyermekeiket, unokáikat a Konzumba, csak úgy, mozgólépcsőzni. Nagy meglepetés nincs, a mozgólépcső természetesen szovjet gyártmány volt, az viszont érdekes részlet, hogy a mozgólépcsőt gyártó szovjet cég szakemberei csak azért jöttek el Pécsre, hogy személyesen helyezzék üzembe a hihetetlen innovációt.
Nem csak a mozgólépcső volt az egyetlen újdonság a Konzumban, ugyanis itt, a pécsi áruházban volt az országban először olyan bolt, ahol a pénztáraknál vonalkód-leolvasó kütyüt használtak a gyorsabb vásárlás érdekében.
Az Állami Áruház, avagy a Centrum Áruház, a Belvárosi Áruház, a Szliven Áruház, a háromemeletes Tünde Divatház, vagy a pécsi férfidivatot meghatározó Csongor vagy az S-Modell és a Mecsek Áruház egyértelmű konkurenciájaként a Konzumban jó nagy volt a nyüzsgés. De hát miért ne lett volna, hiszen lehetett itt mindent kapni, egy emeltnyi ruhától kezdve elektronikai cikkeken, lámpákon, tévéken, videomagnókon át a játékokig, és persze az élelmiszerekig.
Forrás: Régi Pécs Blog, Pécs Lexikon, Hetedhéthatár, Konzum, Dunántúli Napló Archívum