Sok szülő félve vallja be, hogy nem kiegyensúlyozottak az érzelmei a gyerekei felé. Ettől azonban nem kell megijedni, a dolog ritkán válik nagy problémává, a legtöbb esetben könnyedén megoldható a helyzet, hiszen természetes jelenségről van szó.
Nem kérdés: a jelenség létezik
– Általában felnőtt páciensek számolnak be arról, hogy szinte egész gyerekkorukat (sőt néha felnőttkorukat is) végigkísérte az érzés, hogy a másik testvért anya vagy apa jobban szereti. Úgy érezték, nem tudnak megfelelni, semmi nem jó, „nem elég”, amit tesznek, nem olyanok, amilyennek a szülők szeretnék őket – mondja dr. Csonka Judit, a pécsi Megújulás Családterápiás Intézet pszichiátere és családterapeutája. Ő úgy véli, logikus, hogy az egyik gyerek jobban megfelel a szülő ki sem mondott, meg sem fogalmazott elképzelésének arról, milyen gyermeket szeretne.
Az okok
A szülőséget részben tudatos, részben tudattalan érzések irányítják. Erre nem lehet felkészülni, csak megélni, amikor megtörténik. A szülő érezhet úgy, hogy jobban szereti az egyik gyermekét, de igazából ez nem a szeretet mennyiségéről szól, hanem arról, hogy a másik gyermek bizonyos tulajdonságait, viselkedését (nem az egész gyereket) nem tudja elfogadni, a szeretetét nehezebben tudja kimutatni – véli Matus Zsófia, gyermekpszichológus.
Dr. Csonka Judit szerint több oka is lehet a nehéz elfogadásnak, ilyen például, ha a gyermek egy családi viszály közepébe csöppenve jön a világra. Szintén „ellenérzést” válthat ki, ha a szülő számára nem tetsző tulajdonságokat vél felfedezni, és az esetleges fogyatékossággal sem mindenki tud azonnal megbékélni. Előfordulhat, hogy a terhesség alatt, esetleg a születés környékén trauma éri a családot, pl. házastárs, szülő elvesztése. Elég gyakori, hogy van egy problémás gyermek, akivel állandóan foglalkozni kell, és a „normális, jó” testvér elhanyagolva érzi magát.
[note]Valójában minden szülő szereti a gyermekét, de a szeretetet csak úgy tudja kifejezni, ahogy ő kapta annak idején. Szülőként újraéljük saját gyermeki kapcsolatélményeinket, azokat a hangulatokat, érzéseket, amelyeket a szüleinken láttunk. A saját gyerekünkkel való kapcsolat fájó pontokat, vagy hiányérzeteket hozhat elő, és ez meghatározza, hogyan tudjuk a gyermeket elfogadni, a szeretetünket kimutatni.[/note]
A gyerekek megérzik
– Ha nagyon szélsőséges módon nyilvánul meg a dolog, akkor zavart okozhat a gyermek önértékelésében. Ha természetes mértékben jelenik meg, akkor talán az adott gyermek a másik szülővel, vagy egy testvérrel fog bensőségesebb, elfogadóbb kapcsolatot kialakítani – mondja a gyermekpszichológus és hozzáteszi: – Az is lehet, hogy ambiciózusabb személyiséggé válik, erősebb lesz benne a bizonyítási vágy. Már maga a testvér-helyzet magában hordozza a rivalizálást. Az, hogy osztozni kell egymással a figyelmen, a törődésen megtanít minket arra, hogy az életben képviselni tudjuk az érdekeinket, és arra is, hogy a szeretet megosztható.
A családterapeuta úgy látja, a gyerekek megérzik, illetve pontosan tudják, hogy ki kihez áll közelebb, ki kit „szeret jobban”. A szülő pedig néha önkéntelenül, de (túl)kompenzál: a kevésbé szeretettnek kedvez. Vagy éppen egyenlősdit játszik: mindegyik gyerekemet egyformán szeretem, egyformán segítem, támogatom stb. és sokszor pont ez okoz egyenlőtlenséget, ugyanis nincs két egyforma ember, mindenkihez máshogy kötődünk, mert mindenki másmilyen.
Mit tehetnek a szülők?
Dr. Csonka Judit azt mondja, a lényeg a „másság” megértése, elfogadása. Mindegyik gyerekhez másként tud közeledni és kapcsolódni a szülő, egyikhez könnyebben, a másik „megdolgoztatja” és változásra, fejlődésre készteti. Fontos, hogy a szülők elsősorban a saját mentális egészségükre ügyeljenek, legyenek tisztában saját magukkal, akkor kisebb az esélyük, hogy a gyermekükre vetítik megoldatlan problémáikat – tanácsolja a pszichiáter.
Matus Zsófia szerint érdemes arra törekedni, hogy egyforma bánásmódot kapjanak a gyerekek, pl.: ugyanakkora ajándék, mindenkire vonatkozó szabályok. A legfontosabb, hogy a szülőnek ne legyen bűntudata: az, hogy nem egyforma módon mutatjuk ki a szeretetet, természetes érzés, aminek pozitív következményei is vannak. A jelenség átmeneti is lehet, a kamaszokat például nem könnyű elfogadni.
[box title=”Ha eldurvul a helyzet” box_color=”#1b33e9″]Szakemberhez akkor érdemes fordulni, ha szélsőséges állapot jön létre: a szülő vagy a gyermek valóban szenved ettől a jelenségtől; vagy ha a szülő azt érezi, hogy egyáltalán nem tudja szeretni gyermekét, nem talál örömöt a vele való együttlétben – javasolja a gyermekpszichológus.[/box]
