„Egy függő családban felnőni olyan, mint egy érzelmi dzsungel, ahol folyamatos vészhelyzeti készenléti állapot van. A túlélés érdekében pedig a gyerek öntudatlanul ráérez arra, hogy mik azok a megoldások, amelyek csökkentik az otthoni feszültséget. És a túlélési mechanizmus a felnőttkorban sem szűnik meg” – hangzott el a Pécs TV Lélektükör című műsorában. Magyarországon többmillióan nőnek fel destruktív családban. Az ő érzelmi életükre pillant rá a műsor.
Magyarországon a gondolkodás nem érzelem fókuszú, az érzések felismerése, kifejezése egy tanulási folyamat, ami nem prioritás sem az óvodai, sem az iskolai nevelésben. Ez is alapot adhat annak, hogy a Magyarországon élők közel negyede alkoholista. A sor a 15 évesektől kezdődik és az aggastyánkorig tart – mondják a szakemberek. Ebből következik, hogy az alkoholbetegek holdudvarában élők nagy számmal akadnak mindannyiunk környezetében – munkatárs, barát, házastárs, szülő. Szóval érintettek vagyunk mind. Kérdés, milyen sors vár a szenvedélybeteg családban felnőtt gyermekekre? Újraépíthető-e az élet egy ilyen trauma után?
„A függőség családi betegség, minden családtagot érint, és nem az számít, mi az üzemanyag, azaz mit fogyaszt az illető, hanem azt, hogy hogyan működik az egész család” – mondta dr. Trábert Attila addiktológus.
„A függőség egy olyan érzelemszabályozási probléma, amikor valaki nem találja a megoldásokat bizonyos kérdésekben, ezért külső, könnyen elérhető menedzserhez nyúl, majd elkezdi használni. Szép fokozatosan átitatja az életét ez a megoldó mechanizmus, és lassan egy kiszolgáltatott helyzet alakul ki, amivel önmagát és a családját is elkerülhetetlenül rombolja” – magyarázta a szakember.
Az érzelmi rombolás legvédtelenebb áldozata a gyerek, aki öntudatlanul próbál túlélési technikákat kifejleszteni a biztonsága érdekében. Ezek a megtanult képességek mélyen beépülnek a személyiségbe, és a felnőtt korban is kísértenek.
„Van sok szerep, például van, aki bohóc szerepbe bújik, más jókislány vagy jókisfiú lesz, vagy épp a zűrzavaros feketebárány szerepet vállalja magára a szülők közötti feszültség csökkentésére. A destruktív kimenetben a fekete bárányból bűnöző lesz, konstruktív kimenetben ugyanez a fekete bárány megtanul manipulálni, és egy üzleti szcénában sikeres vállalkozó válik belőle. Az ilyen fiatalok már egész fiatalon komoly pozíciókba kerülnek, csak hiányzik az az érzelmi tudás, ami a pozícióhoz kellene. Itt jön be a szerhasználat, a menedzserbetegségek, aztán tréningeken még tovább fejlesztik ezt a kognitív tudást, végül eljön az érzelmi összeomlás. Ezek pedig a párkapcsolatban, családban jelennek meg” – mondta a műsorban dr. Trábert Attila.
A helyzet tragédiája, hogy az áldozati lét egy idő után komfortzónává válik, hisz az érintett a küzdésben, a kiszolgáltatottságban, a feszültségben érzi otthonosan magát, és felnőttkorában tudattalanul ugyanezt lezongorázza.
„Szoktam női betegeimnek mondani, hogy csalódok egy-két-három kapcsolatomban, majd nem akarok új kapcsolatot, hanem veszek egy fehér kiskutyát és sétáltatom. Szóval át tud alakulni egy bezárkózós világba. És hiába értik azt, ami történik velük, nem tudnak kilépni belőle” – mondta a szakember.
Magyarországon sokmillió érintett van. A megváltást számukra a szenvedés hozhatja, amikor eljutnak oda, hogy mernek segítséget kérni. A betegségtudat kialakulása az első lépés a gyógyuláshoz vezető úton. Pécsett több önsegítő közösség is működik, melyek nagyon sok támogatást tudnak adni a professzionális segítő mellett.
„Hozzánk nem úgy jönnek az emberek, hogy alkoholista vagyok, vagy alkoholista családban felnőtt ember vagyok, hanem úgy, hogy van egy probléma. És a mi dolgunk azt beazonosítani, és megmutatni nekik, hogy milyen destruktív köröket ismételgetnek abban a hitben, hogy az az ő személyiségük vagy életük alapvetése, miközben csak a begyakorolt túlélési programot működtetik, és abból fakad a zűrzavar” – mondta az addiktológus.
Az ördögi körből kikerülni csak a tudatosítással, illetve az új működési programok kialakításával lehet. Ezek birtokában megnő az esély arra, hogy a következő generációban is csökkenjen az addikció problémája. A függőség ugyanakkor nem gyógyítható folyamat, maradnak ugyanis olyan emléknyomok az ember fejében, amik tovább működnek bennünk. A kérdés csak az, hogy a helyükön vannak-e, vagy elárasztanak mindent az éltünkben.
Gombár Gabriella
