Vannak párok, akik nem saját házba, lakásba költöznek, hanem szüleiknél vagy párjuk szüleinél raknak közös fészket. Ennek persze több oka is lehet: kényszerhelyzet, esetleg egy hatalmas családi ház ésszerű kihasználása egyaránt jó indok lehet arra, hogy a fiatalok maradjanak. A kérdés csak az, hogy működőképes-e ma egy többgenerációs család?
A Népességtudományi Kutatóintézet vizsgálata szerint Magyarországon minden harmadik fiatal életében előfordul olyan időszak, amikor aktuális partnerével együtt a szülők házában húzzák meg magukat. Egy 2012-es kutatás szerint a 18-49 év közöttiek öt százaléka a kutatás időpontjában éppen ebben az élethelyzetben volt. A mögöttes okokról nehéz nyilatkozni, hiszen ezeregy indoka lehet annak, ha valakik úgy döntenek, nem raknak saját fészket, hanem például a családi ház emeletén alakítják ki életterüket.
– Az együttélés ezen formája Budapesten és a nagyvárosokban jóval ritkább, községekben, vidéken, illetve kertvárosi környezetben azonban gyakoribb megoldás. Értelemszerűen azért, mert ezeken a területeken fordul elő nagy számban a még a ’70-es, ’80-as években épült, akár több emeletes kertes ház – magyarázza Murinkó Lívia, a Népességtudományi Kutatóintézet tudományos munkatársa.
Persze olyan is előfordul, hogy az összeköltözés egy panellakásban valósul meg. A szülőkkel együtt lakók 13 százaléka így éli a mindennapjait, és vélhetően ilyenkor komoly anyagi nehézségek állnak a háttérben. Ám végeredményben bármi is legyen az ok, tény, hogy a 21. századi több generációs család már nem ugyanaz, mint egykoron.
– Két nagyon fontos változás biztosan van. A második világháború előtt és a Kádár-rendszerben a háztáji gazdálkodás időszakában a család gazdálkodó egység volt, a fiatalok többek között azért éltek együtt a szülőkkel, mert szükség volt a munkaerőre. Fontos továbbá, hogy napjainkban már az időskor és a tekintély nem járnak kéz a kézben. Vagyis a fiatalok nem tisztelik feltétlenül valakinek a véleményét csak azért, mert az idősebb – így Murinkó Lívia.
A konfliktusok tehát valamivel kiélezettebbek. A családok bár együtt laknak, jellemzően anyagilag teljesen függetlenek egymástól, a felnőttek és a nagyszülők pedig sokszor nem értenek egyet bizonyos háztartással kapcsolatos teendőkben, vagy éppen a gyereknevelés kérdéskörében. Nem beszélve arról, hogy ebben az élethelyzetben a teljes jogú felnőtt státusz elérése is nehezedik. Utóbbi különösen igaz a férfiakra, és a fiús anyákra, akik gyakran ragaszkodnak ahhoz, hogy feleség ide vagy oda, ők mossák „pici fiúk” koszos alsógatyáját.
Bár választási lehetőség nagyon sokszor egyáltalán nincs, a legideálisabb az lenne, ha a fiatal felnőttek saját gyerekeikkel külön költözhetnének, mindezt úgy, hogy azért elérhető közelségben maradjanak a nagyszülőkhöz . Hiszen bár fontos az önállóság, a támogató viszony fennmaradása társadalmi szempontból is lényeges – hangsúlyozza a szakember.
A többgenerációs családok működése napjainkban pedig csak akkor lehet zökkenőmentes, ha mindenki tiszteletben tartja a másik önállóságát, és nem törnek egymásra hívatlanul még akkor sem, ha csak egy beltéri ajtó jelképezi a határokat.
