Szorgalom, humor, jókedv és lankadatlan lelkesedés. Ezek az ismérvek juthatnak eszébe a rendszeresen színházba járó pécsi közönségnek Lipics Zsoltról, a teátrum művészéről. Többek között arról is kérdeztük a végtelenül közvetlen színészt, hogyan éli meg, hogy kevesebb darabban vállal szerepet, mint korábban, s mi ad folyamatos lendületet életének.
– Az interjú után angolórára sietsz. Készülsz valahová?
– Szó sincs róla, hogy kivándorolnék. Feleségem végzettsége angoltanár, ezért mindig is kellemetlenül éreztem magam az utazásaink során, amikor őt kellett kérlelnem a fordításokra. Bár kipróbáltuk, hogy ő tanítson engem, ez családi körülmények között szinte kivitelezhetetlen. Nemrég egy uniós programban kezdtem el iskolai keretek között a tanulást, ma pedig már magántanárhoz járok. Papírt nem akarok, de hónapok múlva el szeretnék jutni arra a szintre, hogy bárkivel el tudok beszélgetni angolul hétköznapi dolgokról. Nagy bennem a lelkesedés!
– Mint sok minden más után is, hiszen nemrég megszerezted a vezetői engedélyt nagymotorra, nyár óta pedig a vitorlás jogosítvány is a zsebedben van.
– Pár éve álltam neki motorozni és vettem is egy choppert, de – bár nem estem el egyszer sem – egy-két év után felhagytam a cirkálással. Megfontolt, elővigyázatos típus vagyok, s a motoron megtapasztaltam, hogy a két kerék és a temperamentumom nem összeegyeztethető. El is adtam a járgányt. Az új őrület a vitorlázás. Bár saját hajóm nincs, s valószínűleg nem lesz mostanában, a Balatonon kapok rá lehetőséget, hogy éljek a hajóskapitányi szereppel. Tavaly nyáron családommal és barátainkkal a jogsi megszerzése után már teljesítettünk is egy kalandos utat. Remélem évről évre lesz ilyesmire lehetőségem. Korábban sosem gondoltam volna, de pár éve szenvedélyesen síelek, ha tehetem. Egy szó mint száz, az utóbbi években jutott időm álmaim megvalósítására, ami annak is köszönhető, hogy a színház is több lehetőséget ad erre.
– Jelenleg ugyanis „csak” öt darabban láthat az a pécsi közönség. Volt olyan évad, hogy nyolc szerepet is megformáltál. Ezek szerint nem is szomorkodsz emiatt.
– Úgy fogalmaznék, életem ezen szakaszában éppen elegendő ennyi fellépés. Az Én, és a kisöcsém-ben érzem magam a legjobban, hiszen egy remek, hálás szerepet bízott rám a rendező. Jó érzés azt a karaktert megformálni, amelyet korábban direkt Kabos Gyulára írt Eisemann Mihály szerző. Néhai N. Szabó Sándor mondta, az a jó színész, aki jó szerepet játszik, Zolestyák karaktere pedig kifejezetten jó számomra. Ráadásul a nagyszínházban játsszuk, aminek szépsége mindig csodálattal tölt el!
– Ha már a jó szerepeknél tartunk, Lipics Zsolt számára mit jelent ez a fogalom?
– Az, amiben az ember a képességeiből a legtöbbet meg tudja mutatni, amikor úgy tud lejönni a deszkákról, hogy meg tudta mutatni színészi tehetségének legjavát.
– Ünnepelt előadó vagy Pécsen, de sokan azt mondják: karriert csak a fővárosban lehet csinálni. Gondolkodtál a távozáson?
– Korábban sem gondoltam arra, hogy elszerződjek, s nem is vonz Budapest, például az ottani közlekedés. Ha meghívnának vendégszerepelni, vagy egy-egy filmszerepre, meglehet, igent mondanék, de emiatt nem töröm magam. Az, hogy végképp elmenjek Pécsről, pedig eszembe sem jutott soha. Nekem bőven elegendő öröm, ha a pécsi nézők kedvelnek, s akár csak egy-egy ember a hatásomra válik rendszeres színházba járóvá.
