Ha fáj a fejünk, nem biztos, hogy agyrákunk van. Még akkor sem, ha az internetes orvosi oldalak egyik lehetséges magyarázata ez. Az ilyen online-hipochondria pedig komolyan hódit, és káros is, szóval ne higgyünk el mindet, amit olvasunk, ezért vannak az orvosok.
Ma már, az internetes orvosi portáloknak köszönhetően szinte mindennapos az, hogy valaki, akinek fáj egy kicsit a feje, a „webrendelők” között szörfölgetve gyorsan meg tudja állapítani, hogy agydaganata, vagy valamilyen komoly rákbetegsége van. De kevésbé súlyos betegségek tüneteit is tapasztalhatjuk magunkon, ha rápillantunk egy-egy ilyen oldalra. Lehet, hogy migrénünk van? Lehet, hogy laktózérzékenyek vagyunk? Vagy allergiásak?
Ilyen és ehhez hasonló esetekkel nap mint nap találkozik Dr. Princz János pécsi háziorvos, a Magyar Praktizáló Orvosok Szövetségének Baranya megyei elnöke is, aki lapunknak elmondta, hogy természetesen egy háziorvos egyből nem utasíthatja el annak a betegségnek a meglétét, mellyel a beteg beállít hozzá, melynek tüneteit fel véli fedezni magán. Azt azonban jó tudni, hogy egy vélt tünet nem egyenlő a betegséggel – hangsúlyozta Dr. Princz János – noha a daganatos betegségektől való félelem mindennapos.
Miután sok beteg már úgy lépi át a rendelő küszöbét, hogy nekik ilyen és ilyen súlyos betegségük van, az orvosok feladata kikérdezni és kivizsgálni őket, a legfontosabb pedig az, hogy gyorsan kizárják ezeknek a többnyire halálos kóroknak az eshetőségét, hogy megnyugtassák a betegséget maguknak bemagyarázó pácienseket.
A probléma az – mondta a háziorvos –, hogy az „interneten sok a hülye oldal”, melyek csak részinformációkkal látják el a betegeket, akik lehet, hogy nem is betegek. Volt olyan páciense például – folytatta – aki fiatal, teljesen egészséges férfi létére tünetei leírása nélkül egyből a pécsi szívcentrumba kért beutalót tőle. Hasonló ehhez az, amikor a magukat betegnek vallók az internetnek „köszönhetően” már a háziorvosi vizsgálat előtt tudják, hogy milyen gyógyszerre lesz szükségük, és egyből szeretnék azt felíratni maguknak.
A gond az öndiagnózissal többek között az, hogy sok esetben ezek a „képzelt betegek” plusz időt és pénzt jelentenek az egészségügynek, hiszen többnyire feleslegesen veszik igénybe az olyan drága és más, valóban beteg emberek számára fontos szolgáltatásokat, mint mondjuk egy koponya CT-vizsgálat. Továbbá problémát jelent az is, hogy a makacsabb internetes hipchondriában szenvedők panaszait az orvosok egy idő után nem veszik komolyan, és hát ez akkor kellemetlen, ha a páciens egyszer tényleg beteg lesz.
Van azonban némi pozitívuma is az internetes öndiagnózisnak – mondta Dr. Princz János –, mégpedig az, hogy a betegek nem bagatellizálják el tüneteiket és lehetséges betegségeiket, hanem komolyan – olykor túl komolyan – veszik őket, és kutatómunkájuk után egyből orvoshoz fordulnak. Akadnak azonban olyanok is, akik annyira meg vannak győződve saját igazukról, hogy orvoshoz sem mennek. Mikor pedig kiderül, hogy nem talált az önvizsgálatuk, már gyógyulásuk idejéből vesztettek el napokat-heteket.
Az ilyen jellegű internetes hipochondria úgy alakul ki, hogy egy adott tünet – például egy fejfájás – után az orvosi oldalakon fellelhető magyarázatok közül nem a legtriviálisabbat, legveszélytelenebbet választják ki a „betegek”, hanem a legveszélyesebbet. Például azt, hogy agydaganat okozza a fejfájást. De kell egy másodvélemény is, ezért megnéznek egy másik oldalt, ahol valami más szörnyű választ találnak a tünetükre. A bizonytalanság okozta félelem és szorongás így csak nő és nő. A lényeg az, hogy amíg nem vagyunk biztosak abban, hogy mi bajunk van, ne aggódjunk feleslegesen. Hagyjuk az orvosra a diagnózist, annak felállítása az ő munkája, nem az interneté, és nem a miénk.
