Iola Pamela pécsi hallássérült asztaliteniszező nemrégiben párosban Európa-bajnok, egyéniben pedig bronzérmes lett a siketek kontinenstornáján. Ebből az alkalomból köszöntötték a sportolót a pécsi városházán. Interjúnkból kiderül, milyen kihívásokkal küzd a mindennapi életben és az élsportban.
Iola Pamelával, édesanyjával és jelnyelvi tolmáccsal találkoztunk a Jókai téren. A tehetséges sportolólány és édesanyja is hallássérült, babakoruktól fogva. Az interjúhoz érkezett az anyuka testvére is, aki ugyan szintén rosszul hall, azonban szóban is tud kommunikálni. Tőle tudtuk meg azt is, hogy a kislány már a negyedik hallássérüléssel világra jött generáció tagja a családban.
A tehetséges lány jelenleg egy speciálisan siketek számára létrehozott iskolába jár Kaposváron, a különböző bajnokságokon azonban mindig szülővárosa, Pécs színeiben indul. A különleges benne az, hogy vegyesen indul hallássérültek és hallók számára szervezett versenyeken, és utóbbiakon is jól teljesít és sok tapasztalatot gyűjt.
– Először úszni kezdtem, de az nem igazán tetszett, inkább a labdajátékok fogtak meg. Többféle sportág közül végül a pingpongot választottam 8-9 évesen, ez tetszett a legjobban. De egyébként szabadidőben focizom és röplabdázom is az iskolatársaimmal – árulta el Iola Pamela, aki azt is elmondta, a sporton kívül a sorozatnézés tölti ki a legtöbb szabadidejét.
Mikor az asztalitenisz mellett döntött, keresnie kellett egy olyan edzőt, akivel együtt tudott tanulni. Kezdetben meg voltak ijedve, hogyan fog sikerülni a kommunikáció, de rájöttek, elég, ha az edző testtel kommunikál, megmutatja a mozdulatokat, ütéseket.
A tanulási folyamat persze így is más, mert a szóbeli közlés elmarad, vagyis nehezebb javítani a hibás mozdulatokat. Az edzőre itt sokkal nehezebb feladat hárul, mert folyamatosan be kell mutatni a játékosnak a mozdulatot, hogy megfigyelje, sőt a játékos kezét vezetve is végre kell hajtani a mozdulatot, hogy érezze azt. A versenyeken szintén nehezített a pálya, hiszen játék közben nála nem tud a tréner beavatkozni, tanácsot adni, kiabálni, hogy jobbra vagy balra mozogjon a labda után.
– A mozgás és a koordináció irányításában, összehangolásában mi, hallássérültek nem vagyunk mások, csak több időre van szükségünk, késve reagálunk. Az asztalitenisz pedig olyan sportág, ahol értéke van a hallásnak, ugyanis több fajta ütésvariáció létezik. A lassú íves pörgetés megütésekor például szinte nincs is hang, vékonyan találja el a játékos, de erőteljesebb pörgetésnél, vagy sima ütésnél már hallható az ütés. Egy siket számára viszont ez az előny elveszik, míg egy halló játékos azonnal tudja, mire számíthat – magyarázta Iola Pamela. Emiatt még nagyobb dicsőség, mikor egy-egy halló ellenfelet tud legyőzni a pécsi lány – tette hozzá büszke édesanyja.
A lány hosszú távú célja, hogy az iskola befejezése után testnevelőtanár vagy pingpongedző lehessen, és átadhassa tudását. A sportoló azt is elmondta, hatalmas élmény és megtiszteltetés volt számára, hogy nemrégiben meghívták a pécsi városházára és nagyon jó volt találkozni Sztojkovics Éva népjóléti és sportbizottsági elnökkel.
