A római korból származó és újkori lelet egyaránt előkerült azon a belvárosi ásatáson, amely a Szepesy Ignác utcában folyik. Gábor Olivér, a Janus Pannonius Múzeum régésze szerint a temető gyakorlatilag egy prospektus is.
– Kis túlzással azt mondhatjuk, Pécsett lépten-nyomon évezredek emlékeire bukkanhat a szakember, ha ejt néhány ásónyomot. Most mit találtak?
– A Szepesy Ignác utcában különböző századok leletei kerültek elő – egy építkezés miatt. Római kori hamvasztásos sírra és téglasírra is bukkantunk. Találtunk egy római vízelvezető árkot, újkori, kupolás fedelű vízgyűjtőt, több török kori cserepet, kirajzolódott a korai középkorból egy félig földbe ásott ház maradványa, s előbukkantak „gasztronómiai” leletek is, egy sütőharang cserepei. Míg a magyarok főzési gyakorlatában a bogrács és a fazék volt használatos, addig a balkáni népek előszeretettel alkalmaztak sütőharangot.
– Miféle egyéb érdekességekre bukkantak?
– A munkálatokat folyamatosan felügyelő régész kolléganőm, Kis Szabó Eszter egy megolvadt aranydarabot is talált. Ékszer lehetett egykoron, de tulajdonosa elhamvasztásakor elveszítette a formáját.
– Milyen új tudással gazdagítanak minket ezek a leletek?
– Például azzal, hogy hol lehetett Sopianae temetőjének északkeleti határa. Sopianae északi határa valahol a Jókai tér alatt, a Teréz utcánál húzódik. Ettől északra feküdt a temető. A városból elindult észak felé egy út, s miután tudjuk, hogy a rómaiak mindig utak mentén temetkeztek, így a most feltárt rész a temető északkeleti csücske, amely a mai Hunyadi út vonalában vezető, egykori római út mellett haladt. Az ide érkezett utazó számára a temető olyan volt, akár egy sokatmondó prospektus. Az út mentén álló sírkövekről tájékozódhatott arról, milyen családok laknak itt.
– Ha lezárul a feltáró munka, mi lesz a leletek sorsa?
– A beruházónak szándékában áll kiállítani őket, és mivel ez nem magánhasználatú épület lesz, a múzeum feltehetően hozzá is járul majd ehhez.
