A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének (PSZÁF) elnöke vezetői körlevelében azt javasolja az egészségpénztáraknak, hogy – a folyamatos likviditás biztosításának követelményét szem előtt tartva – a leghatékonyabb, legmagasabb kamatot-hozamot biztosító lehetőségeit keressék a tartósan rendelkezésre álló pénzeszközök befektetésének.
A felügyelet a 2011-ben legnagyobb vagyonnal rendelkező kilenc egészségpénztár befektetéseit tekintette át, amelyek legalább 200 millió forintot meghaladó összegben kötöttek le bankbetétet a 2011. I-IV. negyedév végi adatok szerint.
Az értékelésbe bevont pénztárak összesített fedezeti alap tartaléka 2012. június 30-án az egészségpénztárak összes fedezeti alap tartalékának 68 százalékát, míg lekötött betétei a szektor lekötéseinek 98 százalékát tették ki. Az érintett 9 pénztár összvagyona 2012. június 30-án 38,808 milliárd forint volt, amiből 10,580 milliárd forint (27,7 százalék) volt a hitelintézeteknél lekötött betét.
A felügyelet megállapította, hogy a pénzügyi csoporttal kapcsolatban álló pénztárak betétlekötéseivel elért kamatok nem maradnak el a piaci szinttől, azonban a folyószámlán tartott pénzeszközök után csak a látra szóló kamatokat tudták realizálni.
A betétlekötések futamidejét tekintve eltérő gyakorlatot tapasztalt a felügyelet. Voltak olyan pénztárak, amelyek rendszeresen 150-200 napra, míg mások 7-30 napra kötötték le fel nem használt pénzügyi forrásaikat, az átlagos lekötési idő 50 nap volt. Az elért kamatok mértéke alapvetően nem a lekötés idejétől függött, a pénztárak törekedtek a kamatkondíciók tagok érdekében történő, lekötési időtől független optimalizálására – állapította meg a PSZÁF.
Egy-egy pénztárnál az alkalmanként végrehajtott betétlekötések összege hasonló volt, a lekötés nagysága azonban összefüggött a pénztár méretével. A kisebb pénztárak egy-egy lekötés alkalmával 40-50 millió forintot, míg a nagyobb vagyonnal rendelkező pénztárak több száz milliós vagy milliárdos nagyságrendű betétlekötést hajtottak végre egy-egy tranzakció során.
A nagyobb lekötés összege nem járt automatikusan magasabb kamattal is. A pénztárak által elért kamatok nagysága arra utal, hogy a kamatkondíciók alapvetően nem a lekötési idővel és a lekötött összeg nagyságával vannak szoros összefüggésben, hanem nagymértékben a felek egyedi megállapodásán múlnak – állapította meg a PSZÁF.
A betétlekötéseken elért kamatok nem tértek el egymástól jelentősen, a vizsgált időszak első háromnegyed évében a legjobb és a legrosszabb kamatok között 1,6-1,8 százalékos eltérés volt, ami a negyedik negyedévben 2,6 százalékra ugrott.
A kamatok átlagos értéke a négy negyedévben, számtani átlaggal számolva, 6,05 százalék volt. Az inflációs ráta 2011-ben 4,1 százalék volt, így az egészségpénztárak közel 2 százalékos infláció feletti hozamot, reálhozamot értek el.
Egy pénztár esetében talált a felügyelet olyan lekötést, amelynek kamata az átlagostól nagyságrenddel elmaradt, nem érte el a 2 százalékot. Egy másik pénztár hosszú időszak alatt folyamatosan jelentős összeget tartott látra szóló betétben, alacsony, látra szóló kamatot realizálva. Ezen két esetben az infláció alatti kamatok miatt a jövőbeli szolgáltatásokra rendelkezésre álló tagi vagyon reálértéke nem a piaci lehetőségeknek megfelelő mértékben emelkedett.
A pénztárak közül mindössze kettő rendelkezik befektetési politikával, a többi pénztár általában a vagyonkezelési és vagyonértékelési szabályzatban rendelkezik a felhalmozódott vagyon kezeléséről.
A PSZÁF azt javasolja a pénztáraknak, hogy készítsenek likviditási tervet, és folyamatosan kövessék nyomon a megvalósulását. Javasolja azt is, hogy készítsenek befektetési politikát.
